Mifelénk ritkán adódik alkalmuk a gyermekeknek, hogy egyik percről a másikra nézőből meseszereplővé váljanak, erdőt, malackát, farkast alakítsanak, és az eredetileg előadóteremnek berendezett helyszínen, kis átrendezés után, körbe-körbe szaladjanak önfeledten, mert érzik, itt értük történik minden.
Belekotyognak a bábmesébe, belekavarnak a zenefazékba, és örvendenek annak, hogy szükség van rájuk is ahhoz, hogy a mese élővé váljék. A sepsiszentgyörgyi Pro Waldorf Egyesület szervezésében tartott tegnapi zenés mesei délutánon Pál Emese óvónő asztali bábjátéka Dan Judit kolozsvári zenepedagógus dalos játéka által vált még életesebbé, majd a százlábú gyermekközönség rögtönzött mesetársulatot, a kéztrombitás kíséretet pedig a szülők biztosították. És aki ennél is közelebb akart kerülni a meséhez, viaszból gyúrhatta meg kedvenc állatait. Tegnap délután csak az nem szórakozott jól, aki nem volt ott a Míves Házban.
