Mi, mai öregek a 70-es évek elején próbálkoztunk ugyan országos politikai port felverő kulturális rendezvényekkel, színházi és zenei kollokviumokkal, de ezt a hatalom majdnem a szó fizikai értelmében is szétverte. A város és a megye határon túli kulturális kapcsolatait ugyancsak betiltották.

Ennek az idős korosztálynak a jelesei éppen a Szent György-napokon szerezhetnek némi elégtételt egykor betiltott műsoraik ünnepi programba illesztését is tapasztalván, a Pro Urbe-díjak és egyéb kitüntetések révén. A kulturális élet regenerálódásának jele az is, hogy ezeken a rendezvényeken évről évre bővül, már-már a néző és a résztvevők számára is szinte áttekinthetetlenné sokasodik a fellépők és fellépések száma, tízezres számokkal fejezhető ki az Erdély legnagyobb városrendezvényén résztvevők hatalmas serege.

Azok, akik az első Szent György-napok évében születtek, vagy akiknek szülei számára éppen ezeknek a napoknak a hangulatában jött úgy ki a lépés, hogy gyereket vállaljanak, ma, régi léptékkel mérve eladó lánysorba, a fiúk a katonaköteles kort a mércéből kiiktatva partnert kereső életkorba érkeztek.

A Szent György-napok programját követve jól érzékelhető ez a generációs váltás. Megszaporodtak a fiatalokhoz szóló, fiatalos rendezvények, a mai idők szellemiségét meghatározó és ezt alakító együttesek, csapatok. Ez a törekvés évről évre nyilvánvalóbbá vált, s egymást erősítő kölcsönhatásban van azzal, hogy a Szent György-napok résztvevő együttesei és csapatai, a Háromszék fővárosába sereglők zöme is fiatal.

Az egyhetes program pedig már egy zsebkönyvnyi kiadványban fér el, pedig a szövegek apró betűsek. Olyan ez a szentgyörgyi műsorkavalkád, hogy ,,minden szinten szinte minden": az apró gyermektől az aggastyánkorúakig, műveltségi szint szerinti bontásban minden társadalmi réteg a műfaji-tematikai változatosságban fellelheti az igénye és ízlése szerintit, s a néhány napra világvárossá emelkedő Sepsiszentgyörgyön köszöntheti messziről érkező barátait és ismerőseit, a nagyszámú testvértelepülés képviselőit.