Farkas Dénes: A harangokról

2016. április 2., szombat, Irodalom

Féltem Őket! Igen, féltem a harangokat!
Nem azért féltem, mert ágyúöntés okán rekvirálás fenyeget. A „helyváltoztatás” veszélye sem fenyegető, ámbár tudni szeretném, hogy néhány székelyföldi falu harangja hogy került az esztergomi bazilika tulajdonába.

  • Dimény András rajza
    Dimény András rajza

 

Feltételezem jóhiszeműen, hogy művészi értékük és koruk, na meg egy jó időben jó helyen levő lélek határozta el, hogy bármennyire is kell az érc – ezeket a harangokat még akkor sem illik beolvasztani, ha netán elrepedtek aláhullásuk következtében. Bencző Dénes – nem ok nélkül – egy homoródalmási harangot Moldvában feltételez „őrizetben” tartani.
Az Unitárius Egyház birtokában két XV. századi harang van. Az egyik Nagymede­séren (ha jól emlékezem, 1496-ból), a másik, pár évvel „fiatalabb”, Nyárádszentlászlón, ugyancsak az 1490-es évek végéről.
Ezek a harangok felbecsülhetetlen értéket jelentenek. Már akkor meghatódom, amikor a „kiherélt” Kossuth rádió még mai napig a déli harangszó felvezetőjében bejelenti, hogy melyik toronyban milyen harang LAKIK! Igaz-e, hogy a harang nemcsak egy tárgy, hanem LAKÓ? Azt hiszem, hogy szakrális mivoltában személyesedett meg.
Sokat néztem harangjainkat, valamiféle nagyságrendet is alkottam csak úgy magamnak. Megjelenik képzeletemben a torockói, almási, székelyszentmihályi, sepsiszentgyörgyi nagyharang, de a zsákodi, verespataki harangjaink csengése is egyedülálló (a székelyszentmiklósi pedig a világon a legszebben szól – nekem).
Félelmem oka a lopás! Olyan időket élünk, hogy a színesfémek ára az egekbe ugrott, és az alja nép nem átallja ellopni és értékesíteni a harangjait sem. Szóltam a megérzésről, előérzetről, és kikényszerül belőlem ez megint. Ahogy Várfalván, Csegezben és a református Kercsedben bútorkereskedők ellopták a templomból az Úr asztalát, csak idő kérdése, hogy mikor szembesülünk a „volt harang” esettel. Ismereteim szerint veszély áll fenn Kis- és Nagykede közös templomának tornyában, Csegezben, Komjátszegen, mert e két utóbbi a földről is elérhető.
A „teljesség igénye” nélkül írtam eme szösszenetet. Távol tőlem a jövőbe látás adottsága, de engedelmetekkel a megérzés, előérzés „horzsoló” tünete fogságában tart. Adja a jó Isten, hogy minden tornyunkban, haranglábunkban legyen LAKÓ örökkön örökké…

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 511
szavazógép
2016-04-02: Nemzet-nemzetiség - :

Leszázalékolt lelkek (A magyartalanítás módszertana, a nyolcvanas évek romániai diktatúrája, 1.)

A hetvenes évek romániai kisebbségpolitikája, minden, fokról fokra durvuló, magyarellenes  diszkriminációja mellett is még csak megágyazott a nyolcvanas évek dermesztő diktatúrájának. Az országos szegénységgel, az egyre növekvő egzisztenciális lehetetlenségekkel is szembe kellett néznie az országnak, a megélhetési nehézségek a nemzetiségeket és a többségi nemzetet egyként sújtották. 
2016-04-02: Irodalom - :

Farkas Dénes: Kalap mögött

A gravitációval ellentétes irányból szemlélve Nagyapámat: egy fekete csizmával kezdődött, amelyen elöl spicc, sarkán patkó volt, és természetes talpa volt, melyet faszegekkel vert fel a csizmadia. A szára kemény, és a térd alatt olyan alakú metszés, mint a rajzolt szíven valami bőrfonatú gombbal díszítve. Fehér harisnyában folytatódott, melyből a gyolcsing nem szabadott hogy kilógjon (mert ugye a „mi fajtánk” nem hordja kint az inget). Fekete lájbi egészítette ki a nyári vasárnapi öltözéket és (elmaradhatatlanul) a fekete posztókalap.