Farkas Dénes: A tojás

2016. április 2., szombat, Irodalom

Húsvét reggelén nem sütött a nap. Borongós, kedélyünket lehangoló „mokány eső” telepedett a vidékre. Kell az eső, hiszen az egek Ura a tavalyi kimaradást törleszti. A téli hóesés előtt félméteres repedések tárták az ég felé a föld szomját. Azt mondják a szakemberek, hogy a téli sok hó úgy odalett „mint a tavalyi hó”, anélkül, hogy feloldotta volna a szárazság nyomorát!


Ilyenkor a magamfajta belenéz a televízió adásaiba, s megállapítja, hogy mindig ugyanaz van. Körmenet, ötven vagy még több nyelven elmondja Őszentsége a feltámadás örömét, s közben „úgy koppan az eső”! Hallom, hogy a Duna World meghívott egy kulináris szakembert, aki többek között „báránytojás” elkészítésével lepi meg a néző, hallgató közönséget.
Eszembe jutott az 1950-es esztendők Székelykeresztúrja, amely a maga sajátos világával gyakran visszatér jelenlegi álmaimban is. Emlékezetem szerint három borbély működött a kicsi városban. Ott volt Pável bácsi, a Király-féle fodrászat és Koszó, aki megnyírta a diákokat is – valamelyes árkedvezménnyel.
E borbélyműhelyek körül állandó ingyen szórakoztató volt Tuti, kinek humora hatékony kedélycserélő szer volt még akkor is, ha „úgy koppant az eső”. Emlékszem, hogy Tuti, a cigánygyerek – fekete volt, mint az üst – ott vacogott a Koszó műhelye előtt, s végtelenül panaszkodott arra, hogy az elmúlt éjszaka majdhogynem megfagyott, mert a sarjúban hált. A sarjúban nem lehet megfagyni – mondotta a fodrászmester, mire Tuti azzal replikázott, hogy amikor lefeküdt, a sarjú nem volt lekaszálva. Nagy röhögés után Koszó azt mondta Tutinak: „Jól van Tuti, megérdemelsz egy baktertojást”. Az akkori eszemmel nem volt nehéz megfejtenem, hogy milyen is lehet az a „baktertojás”, de hogy húsvét reggelén a kulináris szakember miként készít „báránytojást”, arra kíváncsi vagyok.
Én maradok a tyúktojás megszokott változata mellett, s ha akad pirosra festett is, akkor segít abban, hogy húsvétot érzékeljek környezetemben. Várom a szép tavaszt, a zöld füvet a báránykáknak, s várom, hogy tojáskáikat potyogtassák el a mezőn vagy a keresztúri strekk mentén, a baktertojások társaságában.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 510
szavazógép
2016-04-02: Irodalom - :

Farkas Dénes: Kalap mögött

A gravitációval ellentétes irányból szemlélve Nagyapámat: egy fekete csizmával kezdődött, amelyen elöl spicc, sarkán patkó volt, és természetes talpa volt, melyet faszegekkel vert fel a csizmadia. A szára kemény, és a térd alatt olyan alakú metszés, mint a rajzolt szíven valami bőrfonatú gombbal díszítve. Fehér harisnyában folytatódott, melyből a gyolcsing nem szabadott hogy kilógjon (mert ugye a „mi fajtánk” nem hordja kint az inget). Fekete lájbi egészítette ki a nyári vasárnapi öltözéket és (elmaradhatatlanul) a fekete posztókalap.
2016-04-02: História - :

Hencz Hilda: Magyar Bukarest (3.)

Az ellentétek városa
A bukarestiekre a csillapíthatatlan szórakozási kedv volt jellemző, nációtól vagy társadalmi pozíciótól függetlenül. A kerthelyiségekkel kiegészített vendéglők, kiskocsmák, kávézók éjfél után is tömve voltak törzsvendégekkel, és a tulajdonosok közt magyar is akadt. Már Cuza idejében nagyra tartották például Raşca (Hrtschka) Ignác kerttel övezett vendéglőjét.