Ilyenkor a magamfajta belenéz a televízió adásaiba, s megállapítja, hogy mindig ugyanaz van. Körmenet, ötven vagy még több nyelven elmondja Őszentsége a feltámadás örömét, s közben „úgy koppan az eső”! Hallom, hogy a Duna World meghívott egy kulináris szakembert, aki többek között „báránytojás” elkészítésével lepi meg a néző, hallgató közönséget.
Eszembe jutott az 1950-es esztendők Székelykeresztúrja, amely a maga sajátos világával gyakran visszatér jelenlegi álmaimban is. Emlékezetem szerint három borbély működött a kicsi városban. Ott volt Pável bácsi, a Király-féle fodrászat és Koszó, aki megnyírta a diákokat is – valamelyes árkedvezménnyel.
E borbélyműhelyek körül állandó ingyen szórakoztató volt Tuti, kinek humora hatékony kedélycserélő szer volt még akkor is, ha „úgy koppant az eső”. Emlékszem, hogy Tuti, a cigánygyerek – fekete volt, mint az üst – ott vacogott a Koszó műhelye előtt, s végtelenül panaszkodott arra, hogy az elmúlt éjszaka majdhogynem megfagyott, mert a sarjúban hált. A sarjúban nem lehet megfagyni – mondotta a fodrászmester, mire Tuti azzal replikázott, hogy amikor lefeküdt, a sarjú nem volt lekaszálva. Nagy röhögés után Koszó azt mondta Tutinak: „Jól van Tuti, megérdemelsz egy baktertojást”. Az akkori eszemmel nem volt nehéz megfejtenem, hogy milyen is lehet az a „baktertojás”, de hogy húsvét reggelén a kulináris szakember miként készít „báránytojást”, arra kíváncsi vagyok.
Én maradok a tyúktojás megszokott változata mellett, s ha akad pirosra festett is, akkor segít abban, hogy húsvétot érzékeljek környezetemben. Várom a szép tavaszt, a zöld füvet a báránykáknak, s várom, hogy tojáskáikat potyogtassák el a mezőn vagy a keresztúri strekk mentén, a baktertojások társaságában.