Demeter J. Ildikó
Mindennapos szereplője lett a korrupcióellenes ügyészség a romániai közéletnek: jóformán nincs híradó egy-egy újabb ügy nélkül, valakit megint gyanúba fogtak, vizsgálnak, eljárást indítanak ellene, őrizetbe veszik vagy letartóztatják, mentelmi jogának felfüggesztését kérik a parlamenttől, bírósági felügyelet alá vagy házi őrizetbe helyezik, eltiltják munkájától, feloldják vagy szigorítják az eddig foganatosított intézkedéseket, már nem is lehet követni, hogy a sok magas rangú tisztségviselő ügye éppen hogy áll, s ha több is van neki, az csak növeli a zűrzavart. És ez a köd nem segíti a tisztánlátást.
Ideje volt, persze, a nagy korrupciót is felgöngyölíteni, csak ne lenne az az érzésünk, hogy ezzel a buzgó tisztogatással együtt – vagy inkább ennek leple alatt – más célokat is megvalósítanak azok az erők, amelyeket nem látunk, de amelyekről biztosan tudjuk, hogy nem a jogállam és a demokrácia megerősítésén munkálkodnak. A napnál is világosabb, hogy – vezetői félreállításával – a magyar közösséget nem csupán meglévő (kevés és nagyrészt érvényesíthetetlen) jogaiban, hanem követeléseiben, álmaiban is korlátozni akarják, de a politikai paletta egészéről kiugrasztott román gyanúsítottak nagy száma önmagában is kezdett gyanússá válni. Már statisztikailag is sok, hogy a felelős beosztásban levők ilyen arányban kövessenek el törvénysértéseket – és mivel mi, székelyföldiek nem csupán szimbólum- és nyelvhasználati perekben, hanem az átláthatatlan bürokráciában is bőségesen szereztünk tapasztalatot a hazai jogszabályok tág értelmezési lehetőségeiről, lehetetlen nem arra gondolni, hogy itt bizony a törvénykezéssel is baj van. Jól fizetett honatyáink képtelenek szabatos, pontos, egyértelmű és alkalmazható, egyszóval jó törvényeket alkotni és elfogadni, pedig ezzel a trehány munkával párttársaikat és önmagukat is veszélyeztetik, hiszen egy félreértés elég ahhoz, hogy a vádlottak padjára kerüljenek. Az igazságszolgáltatás sem hiteles, nem mindig vagyunk meggyőződve az elítéltek és felmentettek bűnösségéről vagy ártatlanságáról, de erről is a jogi keret tehet...
Nézzük csak a legfrissebb példát, a dohányzásellenes törvényt: alig két hete lépett életbe, és máris módosítani kell. Ha még egy ilyen egyszerű, józan ésszel rendezhető szabályozáson is elhasal az ország legfelsőbb szerve, mit várjunk el a bonyolultabb kérdésekben? Vagy a parlamentnek az a legfőbb célja, hogy végképp lejárassa magát? Nagyon nincs hová süllyedni, már így is a legalacsonyabb népszerűségű állami intézmény.
Össze kell kapniuk magukat a pártoknak, még van idő arra, hogy a választásokon megfelelő, felkészült jelölteket indítsanak, már csak saját jól felfogott érdekükben is. Jó lenne, ha azért igyekeznének, mert ezt kívánják az emberek, de ez eddig sem volt lényeges szempont a hazai politikában. Talán majd egyszer. Most beérnénk elfogadható törvényekkel is.
