Akár áprilisi tréfának is szánhatták volna azt a közvélemény-kutatási eredményt, miszerint a legismertebb román értelmiségi Victor Ponta levitézlett szociáldemokrata miniszterelnök. Ám az IRES közvéleménykutató nem viccként, hanem tényként ismertette felmérését, melyet összességében képtelenségként, értelmetlenségként is lehetne minősíteni. Pedig nem az, de a hon fölöttébb művelt elméinek jegyzékeként viszont siralmasan nevetséges.
Vagy egyszerre siralmas és nevetséges, ahogy tetszik. Tekintve a válaszadók által önként említett neveket – a megkérdezetteknek ugyanis maguknak kellett megnevezniük az általuk legismertebbnek tartott értelmiségit –, a lista annyira szerteágazóra és rendszertelenre sikeredett, hogy abból szikáran mindössze arra lehet következtetni, Romániában nagy baj van az értelmiségi szerepkör megítélésével. Egyszerűsítve: Romániában nagy baj van.
Persze, ez nem újdonság, ennek ismételt bizonyítására pedig fölösleges közvélemény-kutatási mutatókat bevetni. Hiszen ha csak az abszurd lista első három helyezettjét tekintjük, furcsa eredménnyel szembesülünk: a már említett Ponta hatszázalékos első helye után Corneliu Vadim Tudor, Klaus Ionannis és Andrei Pleşu következik négy-négy százalékkal. Arany János sorát kölcsönözve itt már „szó bennszakad, hang fennakad”, hiszen a valóban elismert Pleşut leszámítva miként lehet sztárolt értelmiségiként tekinteni a másik kettőre? Talán a válaszadók motivációja lehetne érdekes, amiért őket említhetik: egyrészt, mert egyikük, a néhai udvari költő az álhazafiasság és a megvadult nacionalista iskolapédáját testesíti meg, másrészt a jelenlegi elnök tündöklése azt mutatja, a nép, az istenadta nép mindig felnéz vezetőire, s felruházza őket mindenféle nagyszerű erénnyel. Nem is csoda, hiszen a nép, az istenadta nép évtizedekig nyögte hőn szeretett fia, a listán egy másik pozícióban – az intelligensnek tartott emberek között – szintén jelen lévő Nicolae Ceauşescu elvtárs totalitárius diktatúráját. Ugyanis a közvélemény-kutatók megkérdezték azt is, kit tartanak a legintelligensebb románnak, így a rangsorban a lelőtt kondukátor, Gigi Becali és Vald Ţepes az egyszázalékos kategóriába került. S ha már a városban élő megkérdezettek több mint fele rendkívül intelligensnek mondotta magát, hagyjuk meg őket e hitükben. Hasonlóan sokatmondó az alábbi adat is, melynek értelmében a 941 fős mintacsoport háromnegyed része a románokat nagyon vagy rendkívül intelligensnek tartja, kétharmada pedig azon a véleményen van, hogy a románok intelligensebbek más népeknél. Ez is szép nézet, s jó, hogy még mindig sokan hisznek benne.
Persze, a listán azért jó nevek, kiváló értelmiségiek is szerepelnek, nem vitás. Viszont sok név ütközik, és iszapárszerű a kavarodás politikusok, szélhámosok és felvilágosultak között. Mindezt pedig megkoronázza Vlad Ţepes, Gigi Becali és Nicolae Ceauşescu nimbusza, olyan morbid egyveleget eredményezve, mely ténylegesen hidegrázást okoz. És mivel a válaszadók jó része vélhetően nem is tudja, mit jelent az értelmiségi, mi a dolga, szerepe, feladata, illetve, mivel ez a beteg társadalom évtizedek óta kisemmizi, félreállítja az értelmiségieket, nem csoda, hogy efféle képtelen jegyzékek jönnek a világra. Legyinthetünk rá, ostobaság, fabatkát sem ér az egész kutakodás, ám ettől még a tükör tükör marad: honi, furcsán kavarodó és nyegle világunk pont olyan, mint amilyennek ez az abszurd jegyzék mutatja.