Úgy is fogalmazhatnék: pro memoria Demeter Márton. 1953. szeptember elsejétől négy évtizeden át becsülettel végezte hivatását. Egykori, ma már őszülő hajú berecki tanítványai halálhírének hallatán elismeréssel emlékeztek meg oktató-nevelő munkájáról.
1960 őszén, alig 30 évesen foglalta el katedráját a berecki általános iskolában, és 32 éven át volt sikeres pedagógusa, matematikatanára. Önéletrajzi írásában Bereckben eltöltött éveiről, munkájáról így emlékezik meg: „A matematika, amit tanítottam, fontos tantárgy volt a tanulók számára, hiszen abban az időben minden iskola felvételi programjában szerepelt... Igyekeztem különböző módszerekkel segíteni a tantárgy megtanítását és ezeket a módszereket népszerűsítettem úgy is, mint Kézdi rajon matematika módszertani pedagógiai körének vezetője, valamint a szaklapokon – Gazeta Învăţământului, Tanügyi Újság – keresztül. Ezekben a szaklapokban számos cikkem jelent meg, amelyekben ismertettem az általam használt eljárásokat, módszereket.”
Idézem Mocsáriné Nagyobb Irén magyar irodalom szakos tanár elismerő szavait Demeter Mártonról, egykori kollégájáról és igazgatójáról: „A berecki iskola számomra nem annyira a tanítás, mint inkább a tanulás helye volt. Sokat köszönhetek Demeter Márton igazgatómnak, aki gyakori óralátogatásaival segített leküzdeni a lámpalázat. Korrekt, jóindulatú kiértékelőivel önbizalmat adott. Ő figyelmeztetett arra, hogy a gyengébb felfogású gyermekekben is meg kell találni az értéket, hogy nem lehet selejt az iskolában. Igaza van. Minden munkájában pontos, igényes volt, de nem csinált ribilliót, ha egy-két óravázlat hiányzott a füzetünkből.” (Forrás: Tibád Sándor: Templom és iskola, a berecki oktatás története, 2014)
Egykori tanárunk a dalt is nagyon kedvelte. Hegedűjén sok-sok népdalt életre hívott. Sikeresen vezette a tanügyi káderek kórusát, amely Kodály-, Bartók- és klasszikus műveket előadva sok éven át vett részt a hagyományos zágoni kórustalálkozókon.
Utoljára 2014 nyarán, egy temetésen találkoztunk. Akkor még nem látszottak rajta az elmúlás jelei. Kellemes közvetlenséggel üdvözölt minket, bereckieket. Beszélgetésünk közben szóvá tette: szeretné nyomtatásban, könyv formájában megjelentetni a szaksajtóban már megjelent dolgozatait. Sajnos erre nem kerülhetett sor. Talán gyermekei, unokái gondoskodnak majd édesapjuk, nagyapjuk szellemi hagyatékának kiadásáról.
E sorok írója 23 évig kollégája volt Demeter Mártonnak. Emlékének megőrzése céljából és vele együtt a többi igazgatókra is emlékezve indítványozom fényképeik kifüggesztését az iskola épületében. Legyen ez egy újszerű hagyománya a kegyeletes megemlékezésnek.
Tibád Sándor, Bereck
