Októberben szüreti bált rendeztünk a legkisebbeknek, novemberben a falu három bölcse volt a vendégünk, akik a régmúlt idők mindennapjairól, a színjátszásról, a dalárdáról meséltek nekünk. Decemberben karácsonyi díszeket készítettünk természetes alapanyagokból, játékestet szerveztünk. Januárban hagyományos motívumokkal újrafestettünk egy 115 éves ládát, februárban farsangi mulatságra hívtuk az óvodás gyerekeket és azok szüleit. Március a tojásírásé, a locsolkodásé volt, és ugyanekkor egy szövőszéket is felállítottunk, melyen elkezdtük tanulni ezt a régi mesterséget. Áprilisban kiállítást szerveztünk az általunk készített tárgyakból és színdarabot rendeztünk szellemi kincseinkből, ekkor láttuk vendégül Gergő királyfit és a Bölcsek Tanácsát is.
Sokat dolgoztunk ebben az időszakban, sok tárgyi és szellemi értéket összegyűjtöttünk, számomra mégis az együtt eltöltött idő a legkedvesebb, az a sok közösségi élmény, aminek részesei lehettünk az elmúlt fél évben. Megismertük egymást, új kapcsolatok jöttek létre, nemzedékek dolgoztak együtt egy-egy feladat megoldásán. A kapott teret megszépítettük, megtöltöttük élettel, létrehoztunk egy találkozóhelyet, összegyűltünk, gondolkodtunk, alkottunk, együtt voltunk. És ez a legdrágább. Nem ment minden egyszerűen, küzdenünk kellett, áldoznunk magunkból egy-egy darabkát, de megtettük – és az összefogásunk meghozta gyümölcsét, nagytelepülés kategóriában megnyertük a vetélkedőt. Hálával és köszönettel tartozunk mindazoknak, akik segítettek bennünket ebben az időszakban, akik áldoztak közösség­építésünk oltárán.
Tudjuk és érezzük, a mi feladatunk itt nem ért még véget. Még dolgunk van. Még jobban össze kell szőnünk a múlt fonalát a jelennel, és folytatnunk kell az elkezdett munkát.

Székely Erika