Hát ,,csak" arra, hogy együtt énekelve örüljenek az életnek azok, akik semmi más közösséget nem tudnak vállalni egymással. Például egy rongyos tornacipőből átlényegült egér és egy kalap által megszemélyesített béka.
Azazhogy Surranó és Brekkenő, egy szakadt kartondoboz-búvóhely és egy szintén rongyos kék zacskó-pocsolya lakói, akik azonban — egy ágrólszakadt csavargó, illetve bocsánat, maga a tízéves sepsiszentgyörgyi bábszínház igazgatójának előadásában — közel egy órán keresztül bűvölték el a gyermekeket Marék Veronika kedves, tanulságos meséjével. Ez volt a kis létszámú társulat negyedik darabja a héten, és mivel mindegyiket plafonig telt házban tartották, sőt, az elsőt a pótpadok és -székek ellenére meg kellett ismételni — és ekkor is megtelt a stúdióterem, amelyről pedig sokan nem tudták, hogy a színház elegáns előcsarnokán, füstös büféjén, rendetlen udvarán és egy kopott melléklépcsőjén keresztül kell megrohamozni. Igaz, ez a produkció éppen arról szólt, hogy a semmiből miképpen lehet valami tartalmasat kihozni — de ezt kétosztálynyi kisgyereknél többnek is meg kellene mutatni. Komoly hasznát vehetik még.
