Legjobb lenne, ha minden olyan törvénykezdeményezést, amelynek közvitára bocsátása igazi vitát szülhet, hallgatólagosan fogadna el a szenátus és a képviselőház (vagy fordítva). Jobbnál jobb törvényeket lehetne így hitelesíteni. A szenátus által most ilyen módon elfogadott törvénykezdeményezés Románia jelképeinek nyilvános megsértését egytől három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtaná.
Ez alapján a hatósági jelek hiányát is lehet büntetni, de voltak, akik azt kifogásolták (még márciusban), hogy egy rosszindulatú feljelentő rács mögé juttathatja az embert, ha „csúnyán néz” az egyenruhás rendőrre. Tánczos Barna RMDSZ-es honatya szerint a szocialisták kezdeményezése legionárius szellemben védené az állam szimbólumait. Machiavelli óta viszont tudjuk, a cél szentesíti az eszközt, és ha más mód nincs, az eszközökben nem kell válogatni. A legionáriusok és élcsapatuk, a vasgárdisták sem válogattak, szaporán gyilkoltak hazafiságukban.
Végül is a mostani törvénykezdeményezésben említett vétkekért akár életfogytiglanra is ítélhetnék a bűnösöket, s csak azért nem halálra, mert az be van tiltva. Rengeteg embert végeztek ki ennél kevesebbért még a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben is.
A többségi honatyák törvénytervezetének felettébb szükséges voltát azzal magyarázták, hogy „más etnikumú” állampolgárok gyásznapnak tekintik Románia nemzeti ünnepét, szakadárokat dicsőítenek, az ország „szívéből” elüldözik a még ott élő románokat. Azt nem tudni, miként lehet olyan szemléletváltásra kötelezni a „más etnikumúakat”, hogy ne érezzék gyásznapnak, amit annak gondolnak, de egy kis agymosással talán lehet ezen is segíteni. A szakadárokról pedig a titkosszolgálat készítsen listát, amely alapján tudhatjuk, kiket nem szabad dicsőíteni. Ugyanakkor, ha egy versenyvizsgát az „ország szívében” nem román nyer meg, hanem „más etnikumú”, az már üldözésnek számít, s büntetni kellene.
Sajnos, azt nem lehet tudni, mi lesz a nálunk élő sok kínaival és a hozzánk látogató japán turistákkal, akik bizony látószervük állásából kifolyólag mind ferde szemmel néznek a román szimbólumokra, hatósági jelvényekre vagy akár a rendőrökre is. Őket mind internálni kellene? Be lehet perelni az arcideg-bénulásosokat és gutaütötteket, akik félrecsúszott szájjal lófrálnak az utcán a nemzeti ünnepen, mert „becsmérlő arckifejezést” öltöttek magukra, amit a hatóságoknak szigorúan büntetniük kell. Ha betegségükről orvosi bizonyítványt mutatnak fel, azt enyhítő körülményként figyelembe lehet venni, ilyenkor nem a maximális háromra, hanem csak egy évre kell elítélni őket. Szerencsére, ellentételezésként szabadon lehet gyalázni más nemzetek szimbólumait, és így bárki kiélheti becsmérelő hajlamait. Ugyanakkor, a honvédők nagy megelégedésére, hatósági segédlettel be lehet tiltani „más etnikumúak” lobogóit, jelképeinek használatát, himnuszaik éneklését.
A törvénykezdeményezést hallgatólagosan fogadták el. Ebben nagy tapasztalatra tettünk szert. Csak néhány példa. A „más etnikumúakat” érintő kisebbségi törvényt hallgatólagosan nem fogadták el. Hallgatólagosan nem tartják be a tanügyi törvényt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem estében. Bár van törvényes háttere a kisebbségi nyelvhasználatnak, ez hallgatólagosan nem valósul meg. Hallgatólagosan eltekintenek a Székelyföldön (amely szintén csak hallgatólagoson létezik) nemzeti ünnepükön vonulgató román szélsőségesek felelősségre vonásától. Hallgatólagosan kergetik ki a jellegénél fogva is nemzetközi térből, a bukaresti román operából a külföldi művészeket. Hallgatólagosan elnézik a sporthuliganizmus megnyilvánulásait, amikor a stadionokban a különböző rendezvényeken vígan kiabálják a szurkolók, hogy ki az országból a „más etnikumúakkal”.
Mégiscsak jó dolog ez a hallgatólagosság.