Mit értünk ezalatt?
Olyan programokat állítottunk össze, amelyek összhangban vannak a százéves épületegyüttessel, az azt övező természeti környezettel, valamint a múzeumban megtekinthető kiállításokkal.
A Szent György Napokról az utóbbi években érthetetlen módon száműzött archaikus (táncházi) zene szépen rímelt a néprajzi alapkiállítással.
A Dzsingisz kán öröksége tárlatot felerősítette az udvarban felállított jurta és a benne működő „mongol konzulátus”.
A múzeum előterében pompázó kőfaragványokat a reneszánsz zene és játéktér emelte ki.
Több százan tapsoltunk a Tükrös Együttesnek, Vaszi Leventének és a Szellőnek, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnek, de a kamarazene, az etnodzsessz és a világzene remek produkcióinak is. Sikeres programokat kínáltunk az udvarban megforduló gyermekeknek, a sokszor háromgenerációsan jelen lévő családoknak, azoknak, akik a dübörgő hangorkán helyett a finomabb hangokra, a harmóniára vágytak.
A múzeum a múzsák otthona. Ahogy háborúban, úgy a mennydörgő robajban is hallgatnak a múzsák. Boldogok vagyunk, hogy a városünnepen a béke szigete lehettünk, és a természeti és művészeti összhangra vágyó polgártársaink számára alternatívát nyújthattunk!
Hamvas Béla írja, hogy a modern kor emberének zenéje azért üvöltő, hogy a benne lévő káoszt és zűrzavart túlharsogja. Rossz recept. Ajánlom a városvezetésnek, a városnapok szervezőinek, hogy a főtéri programok eszeveszett dübörgését bár egy napra moderálják. Csupán egy napra a három közül legyen a főtéren is kultúrkert. Mert szegény népünket néha nevelni is kellene a jóra, a szépre. Rádöbbenteni, hogy vannak gyökereink, és ezek a gyökerek fontosak.
Látnánk a főtéri nagyszínpadon is szimfonikus zenét, nagyméretű néptáncprodukciót is olyan példák mentén, amelyeket a Múzeumkertben az idén modellezhettünk.
Köszönjük a hozzánk látogatók érdeklődését és a szervezőknek a bizalmat!

Vargha Mihály