Igyekezetük nem véletlen, sor végén kullog Hargita megye, és az 1500 lejes nettó átlagkeresettel nem nagyon dicsekedhet Háromszék sem, hiszen ez csak kicsivel több, mint a legjobb helyezést elérő bukarestiekének fele, és alig kétharmada az országos átlagnak.
Érdekes elemzés látott napvilágot nemrég egy gazdasági oldalon, amely a 2014. és 2015. végi béreket, az alkalmazottak számát hasonlítja össze az ország megyéiben. Óriási különbségek, szakadékok mutatkoznak nemcsak Székelyföld, de más régiók esetében is, és a korábbi adatokat figyelve kiderül, az elmúlt évek során ezek csak mélyültek, jele sem mutatkozik bármiféle felzárkózásnak. Ezer sebből vérzik a jelenlegi rendszer, maguk a régiók sem tudnak hasonlóan teljesíteni, és pontosan tetten érhetőek a belső aránytalanságok, hogy egy, jó esetben két megye elgaloppozott, a többiek pedig végzetesen lemaradva kullognak. Jól jelzi, mennyire elhibázott volt Románia regionális fejlesztése, mennyire nem vált be a Brüsszel által is támogatott politika.
Az 1998-ban létrehozott fejlesztési régiók az EU-s elvárásoknak megfelelnek ugyan, de semmilyen más szempontból nem bizonyultak jónak. Kijelölésükkor szemlátomást egyik legfontosabb elv a történelmi régiók felszabdalása volt, kínosan ügyeltek, hogy még véletlenül se igazodjanak az egykori fejedelemségek természetes határsávjaihoz. Mintha Románia egységét veszélyeztette volna. Összecsaptak egymáshoz jellegben, mentalitásban, szellemiségben egyáltalán nem hasonló megyéket, csak nehogy éledezni kezdjen a regionális szellemiség, netán életmagra kapjon az erdélyi, bánsági, oltyán vagy moldvai öntudat, s nehogy a székelység azt higgye, autonómiatörekvéseinek esetleg teremhet babér. S bár mind egyértelműbb a baklövés, korrigálni senkinek nem akaródzik, a legfrissebb regionalizációs tervek majd mindenike a mai helyzethez igazodik, csak éppen több hatáskörrel, nagyobb hatalommal ruházná fel a jelenlegi régiókat. Úgy tűnik, Románia saját hibájából sem hajlandó tanulni, és mint az említett elemzés is jelzi, ha ezt az utat folytatja, a jelenlegi helyzet tovább romlik, a már fejlettebb megyék minden lehetőséget elszippantanak gyengélkedő szomszédaik elől, a szakadék tovább mélyül.
Nem véletlen hát, hogy az önkormányzati választások kampányában nem településük fejlesztésével foglalkoznak a jelöltek, hanem választóik életminőségének, jövedelmének javítását, a tetten érhető igazságtalanságok kiküszöbölését emlegetik. Ha sokan, sokszor mondják el, talán eljut oda is, ahol a döntések születnek.