Zsili meséiben olvashatunk erről, aki maga is tündér, s a világ összes gyermekét figyeli. Ezzel az ajánlással indul az a hét mesét tartalmazó (a hét minden napjára egy) könyv, amelyet a Tinta Kiadó tett a gyermekek (és nem csak) asztalára.
A kötet meséit „egy kis hölgyike”, a sepsiszentgyörgyi Imre Szende rajza ihlette, Nagy Krisztina pedig – „aki igaz, hogy felnőtt, de a lelke még mindig gyerek” – azt a feladatot kapta a mesemondó tündértől, hogy élményeit papírra vesse. A jobbára gyermek és állat kapcsolatára épülő történetekhez aztán újabb rajzok születtek, így kerekedett ki az a kis könyv, amely Buba és Blöki (kislány és talált kutyája barátsága), Matyi (a húsvéti báránykák megmentője), Tomi és Efi (a matekos fiú és talált cicája), Linija (a szitakötő „képébe” bújt tündér), Géza (a girbegurba ujjú csirke), Saci (az ócskán vett kócos fababa), Lala és Blöki (a csínyeket halmozó kisfiú és az őt „megszelídítő” kiskutya) hétköznapi csodákat felvillantó történeteit meséli el. A végén pedig, hogy a rajzok tündéri színekben is pompázhassanak, kifestős fejezet is került a könyvbe.
Nagy Krisztina és Imre Szende könyvét a tíz év körüli olvasók forgathatják, színezhetik szeretettel, de mindenki, aki még tudja, hogy „az élet tele van csodákkal, csak észre kell venni őket”. (ferencz)
