Bizony, mint mindenütt a világon, nálunk is vannak nélkülözhetetlen emberek. (Másrészt viszont az is igaz, hogy a temető csupa ilyenekkel van tele.) Itt van mindjárt volt miniszterelnökünk, Victor Ponta, aki az országban a második legfontosabb ember volt az elnök Iohannis után. A Colectiv-tűztragédia következtében kénytelen volt lemondani, de máris bebizonyosodott, hogy ismét mennyire nélkülözhetetlen az ország vezetésében.
Sajnos, már második méltóság a hierarchiában nem tud lenni – mert a miniszterelnöki szék éppen fogalt –, de harmadik még igen. Ezért harcos párttársai őt szeretnék a képviselőház elnöki székében csücsülni látni. Abból a magasságból aztán már olyan jó dolgokat tudna szabadjára engedni, mint a büntető törvénykönyv megváltoztatása, amit a képviselőház jelenlegi elnöke – akit ki akarnak rúgatni a képviselők – nem akar, pedig sok mindenkinek haszna származna belőle, elsősorban Pontának, barátainak, párttársainak. Jó lenne, ha a földi halandókra érvényes törvények rájuk nem vonatkoznának. A képviselőket a nép választja meg, és választóik érdekeit kell képviselniük, de természetes, hogy saját érdekeikről sem feledkezhetnek meg, hiszen azokat védvén, a másokét is tudják óvni, ugyanis ha lekapcsolják őket, akkor ki harcol tovább választóikért?
Nem csoda, ha parlament halál- és törvénymegvető bátorsággal küzd, hogy a képviselők, szenátorok ne számítsanak köztisztviselőknek, hiszen azokkal a törvény nagyon igazságtalan és kegyetlen. Ha viszont ez a húzás sikerül, akkor nem lesznek majd korrupcióval, hatalommal való visszaéléssel, befolyással való üzérkedéssel vádolhatók, mint a közönséges köztisztviselők.
A képviselők, szenátorok nevezhetnék tevékenységüket sima lobbizásnak, amely a kapcsolatok építését, előnyök szerzését, a negatív intézkedések kivédését szolgálja. Ki merné azt mondani, hogy nálunk nem ugyanilyen feladatuk van a parlamenti képviselőknek?! És ha a lobbizás az Európai Unióban, Amerikában teljesen törvényes, akkor miért ne lehetne nálunk is az? (A lobby szó az amerikai törvényhozás előcsarnokát jelenti, ahol az áthaladó vagy pihenő képviselőket igyekeznek a lobbizók saját ügyeik mellé állítani.) Képviselőink – mondhatnák, hogy szegény ember vízzel főz alapon – ők maguk igyekeznek értünk és saját magukért a parlamentben lobbizni, ezért nincsenek is nálunk külön erre a célra kiképzett szakemberek, lobbisták, hanem a képviselőknek, szenátoroknak saját kezűleg kell lobbizniuk. Olyan nagyok a parlament előcsarnokai, hogy akár az egész törvényhozás kiköltözhetne oda, és gyakorolhatná áldásos, törvényes lobbizó tevékenységét. A lobbizást feltétlenül törvényesíteni kell, mivel annak csak törvénytelen formája a korrupció vagy a megvesztegetés. Mivel képviselőink nem tudják eléggé hatékonyan védeni magukat a korrupcióellenes harcban, és állandóan mentelmi joguk felfüggesztéséért harcolnak az igazságügyi szervek, ezért most a törvényhozók azt kérik, hogy ha netán ők bajba kerülnek, akkor titkaikat őrző ügyvédjeik kapjanak mentelmi jogot. Ha törvény lenne belőle, akkor az ügyvédek mentelmi jogát még a parlament sem tudná felfüggeszteni.
Azonkívül az ortodox vallás hagyományaira hivatkozhatnak, amikor azt akarják elérni az ügyvédektől, hogy ne legyen szabad megkövetelni a tudomásukra jutott bűntények bejelentését. Ha van gyónási titok, amikor a bűnös töredelmesen meggyónja minden bűnét a pópának, akkor miért ne lehetne vallási titok is, amikor a valló bevallja bűneit védőjének?
