Kossuth Lajos, báró Wesselényi Miklós, báró Szentkereszty Stefánia, Wilhelm Wegener és Coos Henneveld után Dobolyi Aladár (1951–2015) asztalitenisz-edző neve is felkerült a kézdivásárhelyi városházán található díszpolgárok táblájára. A néhai edzőnek pénteken a KSE-napok alkalmával ünnepélyes keretek között ítélték oda post mortem a díszpolgári címet, s ezentúl az ő nevét viseli az asztalitenisz-terem, továbbá leleplezték mellszobrát, Vetró András alkotását, és egy emléktermet is berendeztek. Az ünnepségen a magyarországi Cserszegtomaj, Dálnok testvértelepülése is képviseltette magát egy küldöttséggel, amely Már Katalinnal, Dobolyi Aladár volt tanítványával, majd edzőtársával érkezett leróni kegyeletét a nagyszerű sportember emléke előtt.
A díszpolgáravatáson és névadó ünnepségen mintegy százan voltak jelen. Elsőként Bokor Tibor, a céhes város polgármestere, a díszpolgárrá avatás kezdeményezője búcsúzott Dobolyi Aladártól, néhai kollégájától. „A városunk számára kincset érő embereket nehezen engedünk el, ezért mély fájdalommal és nehéz szívvel búcsúztunk Dobolyi Aladártól, mindenki Ali bácsijától, aki asztalitenisz-edzőként, sportemberként, a város fiatal, tehetséges sportolóinak mentoraként öregbítette a céhes város hírnevét. Távozásával nemcsak a város, a Nagy Mózes Sportklub, de Kézdivásárhely sportélete is sokat veszített. Hiányát csak megszokni, pótolni semmiképp sem lehet. Elveszítettünk egy nagyszerű embert, egy kimagasló sportedzőt, Kézdivásárhely éremkovácsát” – mondotta többek között a polgármester, aki több éven keresztül, még a Nagy Mózes Elméleti Líceum igazgatójaként dolgozott együtt az asztalitenisz-edzővel. „Különösebb indoklást, azt hiszem, nem igényel a javaslatom, csak azt bánom, hogy nem akkor tettem meg, amikor egy erős kézfogás és meleg ölelés mellett személyesen vehette volna át ezt a kitüntetést” – zárta gondolatait a céhes város első embere. „Kimondani is fáj, pont ő hiányzik a mai ünneplésről” – kezdte a néhai edző méltatását Józsa Irén nyugalmazott magyartanár. „Érezhette ő is, már életében díszpolgárunk volt, tanítványainak, sporttársainak a Mester, számunkra az ember, a barát. Hosszasan lehet beszélni azokról a jellemvonásokról, amelyek által kiemelkedett közösségünkből: elsősorban emberségéről, amely mindenkit lenyűgözött, természetessé téve a szigort, amellyel fegyelemre nevelte tanítványait, az akaraterőt, munkabírást, önfeláldozást, lelkesedést, amely nélkül nem lehet bajnokokat nevelni. Úgy érzem, Ali, Alika – a fiatalabbaknak Ali bácsi – a világ legszerencsésebb emberei közé tartozott, hiszen megadatott számára, hogy szenvedélye, az asztalitenisz élete, családja, öröme, sikere lehessen” – hangsúlyozta laudációjában Józsa Irén, aki a jeles edző életrajzát is ismertette. Elmondta: Dobolyi Aladár 1951. április 16-án született Kézdivásárhelyen. Általános iskolai tanulmányait a jelenlegi Petőfi Sándor-iskolában végezte, majd a Mezőgazdasági Szaklíceumban tanult tovább könyvelési szakon. Tanulmányait Bukarestben folytatta, ahol 1972-ben szakedzői oklevelet szerzett, amelyet 2010-ben a jászvásári Alexandru Ioan Cuză Egyetemen testnevelő tanári oklevéllel egészített ki. Szülővárosába visszatérve, 1976-ig a helyi fakitermelési és -szállítási vállalatnál dolgozott könyvelőként. Ugyanakkor 1973–1975 között edzőként is tevékenykedett az Akarat (Voinţa) sportegyesület asztalitenisz-szakosztályánál. 1975-től a Nagy Mózes Elméleti Líceum mellett működő iskolás sportklub asztalitenisz-szakosztályának edzőjeként dolgozott. 2001 és 2012 között a román utánpótlás, a serdülő- és ifjúsági fiúválogatott vezető-, illetve másodedzője volt. Tizenhat román bajnoki, hat Balkán-bajnoki cím, egy Európa-bajnoki harmadik hely, valamint sok más dobogós helyezés köszönhető kitartó és következetes munkájának. Aktív asztaliteniszező és versenyző volt 1963-tól a 70-es évek végéig. 2015. november 8-án súlyos betegségben hunyt el.
A Nagy Mózes Sportklub részéről Bejan András, a Nagy Mózes Elméleti Líceum igazgatója mondott megemlékező beszédet. „A kézdivásárhelyi asztalitenisz-teremben ma újból, de másként pattan a kis fehér labda. A mai nap azt bizonyítja, hogy az ő hite, szeretete, bizalma már áttevődött belénk, akik őt nagyon tiszteltük, szerettük. De mit tanulhattunk tőle az évek során? Elsősorban sportszeretetet, kitartást, pontosságot, fegyelmet, rendszeretetet, emberséget. Ő hitt az önzetlen barátságban, a mindenkori győzelemben, a sikerben, az önfeláldozó munkában, a betegség legyőzésében. Ma is hallom a sírástól elcsukló hangját, amikor beszámolt utolsó bajnoki címünkről” – emlékezett az igazgató. A beszédek után az emléktáblát Bokor Tibor polgármester és Dobolyi Levente, Dobolyi Aladár keresztfia leplezte le. Dobolyi Aladártól a normandiai Mont Saint-Aignan-i asztaliteniszezők is búcsúztak, ők Józsa Irén által így üzentek az edzőnek: „Dobolyi Aladár kiemelkedő emberi és sportolói tulajdonságokról tett tanúbizonyságot. Sikeresen egyesítette edzői munkájában a fegyelmet, a határozott igényességet, a munka tekintélyét, ezeket az értékeket adta át tanítványainak. Mindez megnyilvánult minden emberi, edzői, sportolói és tanári tevékenységében.”
A róla elnevezett asztalitenisz-terem folyosóján Vetró András Dobolyi Aladár-szobrát Bejan András és Kerekes Barnabás, az asztalitenisz-szakosztály jelenlegi vezetője leplezte le. Ezt követően Mészáros György, a vajdasági Ada asztaliteniszezői részéről búcsúzott néhai kollégájától, majd Dávid Imre nyugalmazott tanár a baráti kör gondolatait osztotta meg versbe szedve a jelenlevőkkel. Az ünnepség végén mindenki megtekinthette a Dobolyi Aladár serlegeiből, érméiből, a legemlékezetesebb eseményeit megörökítő fényképekből megnyitott emléktermet.
