Minthogy az egészségügyi rendszernek gyakorlatilag nincs olyan ága, kis szigete, amely legalább elfogadhatóan működne, nem csoda, ha az ágazatban egymást követik a botrányok. Ami viszont a legsúlyosabb, hogy – cirkuszok közepette, avagy csendben – az egészségügyi rendszer súlyos hiányosságai mind-mind emberéletet követelnek. Érvényes ez az elmúlt napokban kirobbant fertőtlenítőszer-botrányra is: egyes orvosi vélemények szerint ugyanis a tavaly októberben a bukaresti Colectiv Klubban kitört, 64 halálos áldozatot követelő tűzben megégett sérültek egy része is megmenthető lett volna, ha a kórházi fertőzések megelőzése hatékonyabb lenne, arról pedig nincs adatunk, hogy másutt hányan hunytak el emiatt. Magyarán emberi életekbe került az, hogy valakik loptak, csaltak, az állami hatóságok pedig nem léptek fel ez ellen, nem végezték dolgukat. Ráadásul lassan az is kiderül: a titkosszolgálatoknak is tudomása volt a fertőtlenítőszerek felhígításáról, mégis éveken át zavartalanul folyt a szégyenteljes, aljas rablás.
Felelősséget pedig most sem vállal senki. Patriciu Achimaş-Cadariu egészségügyi miniszter ugyan tegnap lemondott – még mielőtt nevét megjegyezhettük volna, tehát bármilyen nyomot hagyott volna maga után az egészségügyi rendszerben –, elégtétellel nyugtázni ezt, örülni azonban teljesen fölösleges, hiszen a gondok maradtak. És sajnos azok súlyosabbak annál, semhogy egy – a jelenleg szinte kizárólag a kampányra figyelő parlamenti pártok kénye-kedvének kitett – szakértői kormány megoldhatná.
A rendszer megreformálására vélhetően olyan hosszú távú stratégiára lenne szükség, amelyet szakértők dolgoznak ki, és amelyet politikai konszenzus övez, hogy az egymást követő miniszterek, kormányok politikai színezettől, választási kampánytól függetlenül tudják, mi a teendő. A folyamatos felelősséghárítás, az állandó választási kampány országában azonban erre alig mutatkozik esély.