N. KÁNYÁDI MIHÁLY, Szentivánlaborfalva. A múlt század nyolcvanas éveiben szem- és fültanúja voltam egy érdekes beszélgetésnek. Egy patikában idős falusi férfi orvosságot vásárolt. Miután fizetett, elnézést kért a gyógyszerésznőtől, és megkérdezte: mit jelent a „harababură” szó, mert mindenfelé hallja, de nem tudja az értelmét. A kisasszony ránézett, elgondolkozott, és azt válaszolta: bácsi drága, mi nem foglalkozunk mezőgazdasággal!
Na, akkor köszönöm a felvilágosítást! – mondta az öreg, és elköszönt. Bizony a régi rendszerben és főként a kollektív gazdaságokban elég sok összevisszaság volt. De most? Lépten-nyomon, nap mint nap olyan rendellenességek, csúnya esetek történnek, hogy az RTV és a Pro TV nem is bírja mindegyiket bemutatni. Korrupció, lopások, szabálytalanságok, pénzmosások, visszaélések mindenütt, közpénzek elherdálva, erdő-mező el- vagy kirabolva, a miniszterek cseréje is mindennapossá vált (pedig most technokrata kormányunk van), vaj van a pártvezetők fején, szóval igazán nagy a zűrzavar, sőt, talán még huncutabb, mint régen volt. S van itt még sajnos más bökkenő is. Ugye, mi azt mondjuk, hogy annyira különbözünk másoktól, semmiben sem hasonlítunk?! És itt van éppen most a mi érdekvédelmi képviseletünk pénzügyi botránya. Na, ez nem hiányzott a helyhatósági választások előtt! Tehát sajnos nagy az összevisszaság kies országunkban, de még nagyobb lesz rövidesen Európában!
PÉTER ÁRPÁD, Sepsiszentgyörgy. Olvasom a Háromszékben, hogy az állomási tó és környéke is egyik forró, azaz rendezetlen pontja a városnak. Örvendünk annak, hogy végre az Olt hídján átkelve eljutottak képviselőink ebbe a negyedbe is, köszönjük a néppárti polgármesterjelölt látogatását, de ha pár lépéssel meghosszabbította volna az útját, még több javaslata lett volna. Tudjuk, hogy az autók és a gyermekek létszáma is megnövekedett az utóbbi időben, ami örvendetes, de az utóbbiak biztonságáért kellene tenni valamit. A Lendület sétányon levő játszótéren nagyon sok gyermeket látni délutánonként, akik sokszor a gépkocsik közé futnak ki az elgurult labdáért, a kisebbek pedig – akik a homokban játszanak, a senki macskáinak ürülékei között – a felmarkolt apró kavicsokat szórják az elhaladó járművekre. Nem először teszem szóvá, hogy ezek a gyermekek sokszor késő estig, tizenegyig vagy éjfélig is ott zsivajognak a tömbházak között, aludni sem lehet tőlük. Ha a tömbházakban este tíztől csendóra van, hogy a reggel munkába menők pihenni tudjanak, a gyermekek játszóterén ezt miért nem lehet bevezetni? Ki kell tenni egy táblát a programmal, mint például a Gyertyánffy Ferenc utca végén. Sürgősen tennünk kell valamit gyermekeink épségéért, amíg nem késő!
BOSIN KLÁRA, Sepsiszentgyörgy. Már több hónapja történt, hogy az 1-es buszon felejtettem a táskámat. Az unokáimmal utaztam, elterelték a figyelmemet, és észre sem vettem, hogy táska nélkül szálltam le a központi parkban. A busz már elindult tovább, amikor az utasok szóltak a sofőrnek, aki olyan kedves volt, hogy megállította a járművét, és személyesen hozta utánam a táskámat. Nem volt benne nagy érték, de jólesett, hogy ilyen emberek is vannak, azóta is örömmel és hálával gondolok rá. Azért hozom nyilvánosságra az esetet, hogy mások is kövessék a jó példát, hiszen ilyen gesztusok is megszépíthetik napjainkat.