A választók legtöbbször elégedetlenek korábbi választottjukkal, de sokszor – ha morogva is – ismét ugyanarra szavaznak. Mert nálunk mindenre van magyarázat, sőt, még az ellenkezőjére is. Például, ha a régi polgármester nem is tett sokat a közösségéért, legalább nem követett el égbekiáltó marhaságokat. Ha meg rajtakapták, hogy netán rossz fát tette a tűzre, azzal mentegetik, csak az nem téved, aki nem dolgozik. Így történhet meg, hogy rengeteg jelölt, aki ellen bűnvádi eljárás folyik, ismét nagy reményekkel indítja (be) magát, és újabb mandátumot is nyerhet. Mit mond a választó? Ezt legalább ismerjük, már megszedte magát, de ki tudja, milyen lesz az új, az ismeretlen, aki csak most áll neki gyűjtögetni? Az is általános vélemény, hogy minden párt egyforma, amiben van némi igazság. Ha valamelyik jelöltet nem támogatja egy párt, az fogja magát, átáll egy másikba, aztán következőkor egy újabba. Nálunk nem jobboldali meg baloldali pártok vannak, hanem mindenoldaliak. Háromszéken is vannak olyan jelöltek, akik már mindhárom magyar pártban megfordulták magukat, de olyan is, aki román pártokat is megjárt. Ezek után a választónak mindegy, hogy ki milyen párt tagja. Az is általános vélemény – ami, remélem, nem igaz –, hogy mindenki lop, így teljesen mindegy, kire szavaz az istenadta nép. A választóknak egyébként különleges az ízlésük. Kedvelik a nagyotmondókat, akik olyan ígéretet tesznek, amiről ők is tudják, hogy semmi sem lesz belőle, de jól hangzik.
A bukaresti főpolgármester addig tervezte a város felett lebegő függőutakat, míg őt is felfüggesztették állásából némi csúszópénzek elfogadásáért. Az emberek különösen szeretik a bohóc típusú vezetőket is. Így sikerült a nagy hazaffynak, Gheorghe Funarnak három mandátumot is elnyernie Kolozsváron, miközben a várost nemzeti színű szemétládákkal, padokkal és zászlókkal töltötte meg, de a hazaszeretet nevében nem engedett be külföldi beruházókat. Ugyanilyen sikere volt a konstancai polgármesternek, Gheorghe Mazărénak, aki volt már Ramszesz fáraó, XV. Lajos, SS-tiszt meg minden. Közben polgármesterként állandóan a bűnüldöző szervek hajtóvadászatának volt kitéve. A szakembereknek pontos elképzelésük van arról is, hogy milyennek NEM kell lennie egy polgármesternek. Nem szabad harácsolónak lennie. Nem szabad engednie, hogy némi kenőpénzzel elcsábítsák. (Akkor meg érdemes-e polgármesterkedni? – kérdezheti sok jelölt.) Nem szükséges mindentudónak lennie, de jó, ha van általános műveltsége, különben vegye magát körül hozzáértő szakemberekkel. (Minek, ha ő okosabb mindenkinél?) Ne helyezze a pártérdeket a közösség érdekei elé. (Miért ne, ha a pártja hatalmon van, és az osztja a pénzt?) Ne szédüljön meg a hatalomtól, ne legyen diktátor, hanem csapatjátékos. (Akkor ki lesz kakas a pénz- vagy szemétdombon?)
Mindezt látva az jutott eszembe, hogy a Pro TV sorozatot indított Európai mintájú polgármestert keresünk jelszóval, amelyben németországi helységeket és polgármestereket mutatnak be. Olyan sokan mentek el tőlünk Németországba, hogy cserébe ők is exportálhatnának hozzánk néhány polgármestert, hozhatnának a mi településeinkre ottani terveket, hogy ne haszontalan projektekre, soha meg nem térülő vagy felesleges beruházásokra költsék el közpénzünket.