Nem is posztmodern,
nem is rosszmodern.
Nem is kopogó
neorokokó.
Testetlen legyen,
s mégis hallható.
Bennszülött legyen,
s mégis marslakó.
Piros mokaszinjában
surranjon át a holdudvaron
s az éji prérin,
síneken és vadászmezőkön át,
és világítson, mint vízbe
ejtett csillár
egy nagyon távoli szigeten,
áttetsző legyen,
és lakjon hajdani magazinokban,
és szalagáljon piros mokaszinokban,
testetlen legyen és hallhatatlan,
de érezze őt átfutóban
az őszi préri,
bár lába már
a földet sem éri.
