Az Erdélyi Magyar Néppárt baróti jelöltjei azt szeretnék elérni, hogy a város pénzét jobban, értelmesebben költsék el, hogy több jusson a fejlesztésekre, kultúrára, a nyugdíjasok életkörülményeinek, illetve a fiatalok itthon maradását célzó feltételek javítására. A bemutatkozó jelöltek a falvak elmaradását is szóvá tették: úgy vélték, az elmúlt négy esztendőben nagyon keveset kaptak az RMDSZ-es városvezetéstől.
Benedek Erika erdővidéki elnök a jelöltek közösség iránti elkötelezettségét emelte ki: olyan emberek, akik a közügyek átláthatóságára törekszenek, megkövetelik a törvények betartását, s jó gazdaszemlélettel rendelkeznek. Úgy vélte, a listájukon szereplő emberek a garanciái annak, hogy a közpénzt jól költik el – nem fognak hozzájárulni ahhoz, hogy Baróton kicsiben az történjen meg, ami Bukarestben nagyban, hogy például többszörös áron aszfaltoznak – így a város ügyeibe való beleszólásuk nyomán a barótiak valós gondjainak megoldására egészen biztosan több jut – mondotta.
Szép Béla a nyolc jelölt lelkesedését és közügyek iránti elkötelezettségét emelte ki, majd az ellenzék kontrollszerepéről szólt. Mint mondotta, reméli, a barótiak nemcsak a városvezetés néhány látszateredményét veszik figyelembe, hanem azt is felmérik, mi történik, ha engedik túlnyerni őket. „A megyében Baróton a legdrágább a benzin. Hogy miért? Mert csak egy benzinkút van, a tulajdonosok pedig kihasználják a helyzetet. Hasonló történne akkor is, ha a barótiak hagynák, hogy az RMDSZ kitűzött céljait elérje. Megkérem őket, mérjék fel, mekkora szükség van az ellenzék kontrollszerepére” – jelentette ki.
A jelöltek közt túlsúlyban vannak a felsőrákosiak. Pál Levente, Jáger Árpád és Péter Judit falujuk elszigetelődését és az elmaradott infrastruktúrát kérték számon. Mint mondották, néhány száz méter vékony aszfaltcsík nem oldja meg elszigetelődésük – csak reggel és délután az iskolásokat is szállító busz jár ki –, ráadásul nincs vizük, kevés a munkahely, a fiatalok úgy érzik, otthon nincs jövőjük, és az első adandó alkalommal itthagyják szülőföldjüket.
A köpeci Szabó Irén is a felsőrákosiakhoz hasonlóan érez: a város úgy bánik velük, mint mostohagyermekével. Bár ők is teljes jogú lakói a közigazgatási egységnek, keveset kapnak vissza adójukból: az elmúlt négy esztendőben a ravatalozón kívül semmi sem épült – jelentette ki.
A bibarcfalvi Domokos Tünde úgy fogalmazott, tudvalevő, hogy a kihasználatlanul hagyott fürdő az egész falunak fáj, de a polgármesteri hivatal ezt figyelmen kívül hagyja, s nem tesz semmit érdekükben. A szennyvízhálózat hiányát is szóvá tette, mondván, ma már alapfeltételnek kellene lennie a szennyvíz befogásának.
A baróti Dimény László, aki az elmúlt huszonöt esztendőben már többször is volt tanácstag, illetve alpolgármester is, úgy fogalmazott, a nyugdíjasok és a gyermekek képviseletét vállalja. Úgy vélte, az idősebb nemzedék tagjai nem kapják meg az őket megillető figyelmet és tiszteletet, ügyintézésük sok akadályba ütközik, s többet lehetne tenni egészségügyi ellátásuk javítása érdekében is. A város legfiatalabb lakóinak biztonságos játszóterekre és még több zöldövezetre van szükségük, ezért az ilyen jellegű beruházásokon nem szabad spórolni.
Szép Béla dicsérte az általuk támogatott független jelöltet, Zsombori Csabát. Itt a lehetőség, hogy a még alig huszonhét esztendős Zsombori személyében tényleg olyan fiatalt válasszanak meg, aki tiszta, nem korrumpálódott, nem kopott meg a politikai harcokban, ráadásul elég rátermett ahhoz, hogy a város erőit egyesíteni tudja. Itt a lehetőség olyan polgármestert választani, aki nemcsak fiatal, de képes a várost úgy vezetni, hogy lakóinak jobb legyen – mondotta Szép Béla.
