Kézdivásárhely történelmi városrészei közül a legelhanyagoltabb a Kovácsszer, a főtértől északkeletre fekvő hagyományos kézműiparos terület volt – ez újult meg nemrég.
A Kovácsszert előbb a kovácsok, majd a fazekasok lakták, az 1940–50-es években még itt dolgoztak a fazekasmesterek. Néhány zsákutcából áll, amelyek egy közös kúttal is ellátott központi terecskébe torkollnak. Ez a Mézesdomb, ahol régen a mézeskalácsosok laktak. A zsindelyes faházak közül, amelyek a 18–19. századból származnak, sok elpusztult az utóbbi években, másokat gyökeresen átalakítottak, cseréppel födtek. A később emelt jellegtelen épületek is nagyrészt beilleszkednek a környezetbe. Az övezet helyi védettségű, területe a védőövezettel együtt körülbelül egy hektár. Az ott lakók szerint ezen a városrészen évtizedek óta nem történt semmilyen térrendezés – mostanig. A polgármesteri hivatal előbb alapoztatott, majd kockaköveztek – 1700 négyzetméteren raktak le burkolatot –, zöldövezetet és sziklakertet alakítottak ki.
