Sepsiszentgyörgy két rendkívül elhanyagolt részét mutatta be újabb forró pontként Bálint József, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) polgármesterjelöltje. A kedd déli „kirándulás” az Olt utca és Puskás Tivadar utca kereszteződésétől indult és az utóbbi „számkivetett” szakaszán, a főút túlsó oldalán fekvő részen ért véget. Mindkét helyen összegyűltek az ott élők: saját panaszaikkal egészítették ki a kampányoló jelölt mondandóját.
Néhány méterrel az Olt utca ismert részétől, pár száz méterre a városközponttól gödör gödör hátán fogad, zöldövezet helyett törmelék, járdának csak a nyoma látszik, hat évvel ezelőtt felszedték a szegélyköveket, újat azóta sem raktak, és a javítást is csak ígérik, minden évben szerepel a tervek között, többször bekerült a költségvetésbe, de a munkálatok mindig elmaradtak – magyarázza Bálint. „Mintha mostohagyermekei laknának itt a városnak”. Tanácstagként ő maga is számos alkalommal kérte a T alakú kis rész javítását, de csak ígéretekkel fizették ki. Gyűlnek az itt lakók, szaporodnak a panaszok: száraz időben még csak-csak lehet járni, ilyenkor a por a legzavaróbb, de ha lezúdul egy eső, gyalog is, autóval is kálvária a közlekedés – mesélik. Legfájóbbnak azt tartják, hogy már ígéretet sem kapnak, válasz nélkül maradnak beadványaik, kéréseik. Az EMNP jelöltje megválasztása esetén a térség azonnali rehabilitálását ígéri, hisz a környékbeli utcák elkészültek, itt is magas adóbesorolás érvényes, sokat fizetnek a lakók, az Olt utcának ezen részén is megérdemlik az élhető, emberi körülményeket – hangsúlyozza.
Kicsit arrébb, a Puskás Tivadar utca szépen aszfaltozva, járdával, zöldövezettel. Folytatása, az 1918. december 1. sugárút túloldalán azonban egy falunak is szégyenére válna. A korábbihoz hasonló kép: szétbombázott, gödrös utca, ötven évvel ezelőtti útviszonyok, panaszos lakók. A por elviselhetetlen, a sár is, nem nagy befektetés, csak egy kis jóakarat kellene – vélik. Érkeznek a sugárúti tömbház belső feléről is, akár pénzzel is hozzájárulnának, hogy erre a pár tíz méterre aszfalt kerüljön – mondják, s köszönik, hogy egyáltalán került valaki, aki felfigyelt gondjaikra.