Nem maradhatott megtorolatlanul Csaba számon kérő megjelenése a Csík rajoni Securitate főnökénél. Bár, ahogy teltek a hetek, arra (is) gondolhatott öcsém, hogy akár el is felejthetik „szemtelenségét”. Nem így történt. 1959. szeptember negyedikén Suciu Mihail hadnagy, a belügyminisztérium marosvásárhelyi 0421-es katonai egységének kihallgatótisztje letartóztatja Csabát Golicza Dionisie (Dénes) főhadnagy jelenlétében.
A vád – egyelőre sommásan megfogalmazva – az, hogy gyimesfelsőloki számtan–fizika szakos tanárként „több alkalommal gyalázta a tanulók előtt a párt és állam vezetőit, és szándékosan ócsárolta az orosz és szovjet tudósok megvalósításait”. Ezek a cselekedetek kimerítik a Btk. 209-es szakasza 2. pontjának a) bekezdésében lefektetett államellenes lázítás bűntettét.
Fábián Márton százados (engem is ő hallgatott ki) elrendeli gyanúsítottként az őrizetbe vételét, megállapítva, hogy az 1956-os magyarországi fasiszta felkeléstől letartóztatásáig fokozott ellenséges tevékenységet folytatott a Román Népköztársaság ellen. Külföldi rádióadók híreit hallgatva Tankó Gyulával, az ellenforradalom győzelmét remélték, és ennek átterjedését Romániába. Ezeket az eseményeket a tanulókkal is ismertette, felkeltve ezáltal bennük a nacionalista és soviniszta érzelmeket az RNK ellen. Amikor pedig a magyar kormány kérésére a szovjet csapatok az ellenforradalom felszámolására beavatkoztak az eseményekbe, rágalmakkal és gyalázkodó szavakkal illette a Szovjetuniót.
A továbbiakban a fentieket alátámasztani szándékozó nyilatkozatokból kettő. Nagy Otília (takarítónő): „... számtalanszor – bár nem tudom, melyik fizikaórán – a szovjet tudósokat lopacsevszkinek nevezte, s azt magyarázta a tanulóknak, hogy egyes tudományos felfedezéseket a szovjetek az angoloktól és a franciáktól loptak...” Burián Erzsébet (tanuló): „... az órákon nem komolyan adta elő a leckéket, mi nem tudtunk felkészülni kellőképpen a kísérletező órára... a tanárunk azt mondta, hogy nem voltak jók az eszközök, de nem baj, mert Romániában csak ilyen eszközök vannak.”
Nem is érdemes folytatni. Ugyanazok a megjegyzések ismétlődnek. Legtöbb tanúvallomás diákoktól származik. Előfordul a magyar nemzet ünnepeiről való megemlékezés, beszél Trianonról, megmutatja Magyarország egykori térképét. Gúnyosan tesz megjegyzéseket a marxizmus „nagyjaira”. Eszük úgy csökken, ahogy a szakálluk (a falra kitett négy marxista nagynak). Felróják Csabának a túl szigorú fenyítéseket, büntetéseket, tenyereseket.
Mindezekért egy vádlottra (tehát nem szervezkedésre) kiszabott 18 év kényszermunka még akkoriban is szokatlanul súlyos büntetésnek számított. Mellékelem a Peripráván végzett rabszolgamunka kimutatását. Három tényezőt vesznek figyelembe: a munka fizikai nehézségét, a norma teljesítését százalékban kifejezve és a havonta teljesített napok számát. A kimutatásban csak a napok számát összegezi. Kétszer büntetik Csabát zárkával. Először Marosvásárhelyen egy szénnel zsebkendőre írt versemért, amit elárulnak, és másodszor Peripráván a zsebre dugott kezéért (a figyelmeztetést semmibe veszi... jellemzően „csakatzértis” Csaba).
