Gondolat:
Már a szenvedés gondolatától is ösztönös viszolygás támad mindig az emberben, és az élet viharaitól szeretne a lehető legtávolabb maradni. Azonban megpróbáltatásaink éppen úgy hozzátartoznak emberi létünkhöz, mint a felhőtlen örvendezés vagy a csendes szemlélődés. Nincs élet kereszthordozás nélkül, de Isten soha nem enged meg súlyosabb keresztet nehezedni vállainkra, mint amelyet képesek lennénk elhordozni. Ha ebben a hitben tudom alázattal viselni a test sebeit vagy a lélek gyászát és fájdalmát, akkor Isten „áldott oltó-kését” látom meg bennük, amely a Tóth Árpád-i gondolat szerint is „új szépséget teremni sebez engem”.

Imádság:
Jó Atyánk, Istenünk! Te jól ismersz minket, látod emberi létünk minden örömét és nyomorúságát egyaránt. Tudjuk, hogy a te őrző tekinteted vigyázva követ bennünket akkor is, amikor a kereszthordozás útját járjuk. Hitünk ezért rád tekint, és tőled kérünk alázatos szívet és reménységet, hogy megpróbáltatásaink között is bizalommal várni tudjuk a te Lelked által megjelenő gyógyító erődet, amely enyhülést hoz testi és lelki sebeink fájdalmára. Ámen.