A Sepsiszentgyörgytől Csíkszereda irányába mintegy tíz kilométerre fekvő Oltszem a főút mentén hosszan elnyúló, csupán néhány kis utcácskával rendelkező település. Orbán Balázs A Székelyföld leírásában elragadóan magyarázza a helység nevét: „Oltszem nevét Benkő szerint onnan nyerte, hogy az ezen felül a szűk Olt völgye itt kezd kinyílni, s azért Oltszem mintegy tágabb láthatárra nyíló szeme az Olt völgyének. A falu az Olt bal parti magaslatán igen festőileg fekszik. Hogy Oltszem igen régi, s már 1332-ben létezett helység, kitetszik a pápai dézsmák regestrumából.”
A falu református temploma a község feletti dombon áll felfelé tekintve, mintegy lesi a csíki hegyekből kilépő folyót, de szemmel tartja az Olton túl levő erdőséget, ahol hajdan a legendás hírű Kincses vára feküdt a Bodoki-havas lábánál. A mai templom helyén egy középkori kisebb hajlék állt, amelyet egy körülbelül 12 méter sugarú várfal vett körül. Ennek maradványai az északi oldalon, mintegy 50 méteres szakaszon ma is láthatóak, de körvonalai a többi részen is kivehetők.
Mivel a templom nagyon kicsi volt, lebontották, és Kiss János lelkész idejében, 1836-ban épült a mai a hívek közadakozásából és a szomszédos gyülekezetek adományaiból. A toronygömbben található emlékirat szerint kibővítése és a torony felépítése 1880-ban ért véget. A templom toronnyal építtetett egybe. Méretei: 26 méter hosszú, 10 méter széles, tornya 5x5 méter, magassága pedig 22 méter. Anyaga kő és tégla, tetőzete cserép. A torony bádogfödésű, amelyet a szélvihar többször megrongált.
Nagyobb javítás mind a templomon, mind a tornyon 1957-ben volt, majd 1971-ben is nagy munka várt a gyülekezetre a földrengés következtében igencsak megrongálódott templom kijavítása érdekében. A gyülekezet tagjai kivétel nélkül ott álltak a presbitérium mellett, és ki nagyobb, ki kevesebb áldozattal segített. Az utolsó nagyméretű külső és belső javítás 1996-ban történt, amikor egy neve elhallgatását kérő külföldi mecénás oly mértékű anyagi segítséget nyújtott, hogy annak értéke a templom teljes javítását fedezte. A messzire ellátszó torony egykor penésztől feketéllő déli és északi oldala ismét hófehéren ragyoghatott. Az orgona 1857-ből való, jelenleg megrongálódott állapotban, hiszen cin sípjai az első világháborúban elvesztek. Ekkor rekvirálták a templom egyik harangját is, amelynek helyébe a gyülekezet 1923-ban újat vásárolt. Ma ez a kisharang. A második világháború alatt a másik harangot is elvitték. Helyette 1958-ban a gyülekezet nagy áldozatkészségéből mást öntettek Bukarestben. Ennek külön története van, hiszen a nagy nehézséggel a toronyba emelt harang hangjával a presbitérium nem volt elégedett, így a harangöntő mester saját költségén újraöntötte a ma már csodásan hangzó harangot.
Rövid ismertetőmet hadd zárjam a Sepsiszentgyörgyi Református Kollégiumban régen végzett diákom szavaival, aki többször is részt vett istentiszteleten a mi kis templomunkban: „Miközben a magasztos Notre Dame katedrális padjaiban írom e pár sort, úgy érzem, az oltszemi templom a világ legszebb temploma.”
Hát ez a mi templomunk! A legszebb templom!
Egyed Sándor
