2016 januárjában vért adtam a sepsiszentgyörgyi vérközpontban, hiszen ez egészséges és szükséges a betegek számára. Rendszeres véradó vagyok, és mivel évente egyszer lehetőség van egy átfogóbb vérvizsgálatot kérni, ez alkalommal igényeltem is. A véradás után tíz nappal mentem az eredményért, és ekkor ért a nagy meglepetés: az ott dolgozó hölgy a váróteremben, az ott ülők előtt közölte, hogy baj van, szifiliszes vagyok!
Azzal a tudattal, hogy boldog házasságban élek, és véradóként sem volt ilyen problémám, illetve hogy az eredmények Bukarestből való visszakerülése után telefonon tájékoztatnak, vegyes érzelmekkel tértem haza. Felteszem a kérdést: ha valakinek nemi betegsége van, de ő csak a párjával volt, akkor mire gondol? Ugyanezt fordítva is fel lehet vetni, a házastárs részéről. Szerencse, hogy a bizalom fontos szerepet játszik a házasságban, és így nem volt problémám emiatt... Természetesen Kézdivásárhelyen két különböző helyen és két különböző eljárással elvégeztettem a tesztet, és mindkét eredmény negatív lett. Vártam a telefonhívást a vérközponttól, helyette azonban egy levél jött, amelyben felkértek, hogy jelentkezzek a sepsiszentgyörgyi nemibeteg- és bőrgyógyászati rendelőben. A felhívásnak eleget tettem, újabb vérvizsgálat következett, ami szintén negatív lett, és újabb ígéret a vérközponttól, hogy értesítenek.
Ez a kálvária kiadásokkal is járt – a három sepsiszentgyörgyi út és a három vérvizsgálat pénzbe került – de nem az anyagiak zavarnak, hisz elvből adtam vért, hanem elsősorban a diszkréció hiánya, aztán a nemtörődömség. Hogy négy hónap után sem hívtak még fel, hogy miképpen tudják egy ember, egy család életét szemrebbenés nélkül, felelőtlenül felbolygatni. Na és mi van az eredménnyel? Ha negatív, akkor mit rontottak el? Ha pozitív, akkor kié? Összekeverték a máséval? Ha igen, akkor óriási problémák vannak az említett intézményben, ahová segítségnyújtásra jelentkeztem, és viszonzásul megalázást kaptam.
N. N., Kézdivásárhely
