Fekete Réka
Bürokrácia, korrupció, fejetlenség, szakemberhiány és még ki tudja, hány akadálya van a hazai egészségügy gördülékeny működésének, amihez egy éve a digitális egészségügyi kártya is hozzájárul. Az orvosok és páciensek réme ez az eszköz, naponta több millióan bosszankodnak miatta, sok esetben használhatatlan, mi több, a betegek tekintetében haszontalan is, mert nem tartalmazza azokat az információkat, amelyek segítségére lehetnének az orvosnak, hogy jobban követhesse páciense kórtörténetét.
Ráadásul a korrupció kivédésére kitalált dokumentum a bolhát nyakon csípi – mert nem lehet el nem végzett szolgáltatást jelenteni és elszámoltatni az egészségbiztosító pénztárral –, de az elefántot továbbengedi: nem vet gátat milliós sikkasztásoknak, a piramis csúcsán továbbra is el lehet téríteni jókora összegeket eredeti útjukról.
Nos, az egészségügyi kártyák kötelező bevezetésének egyik időpontja tavaly május volt, azelőtt és azt követően is jegyeztek ilyen határidőket, de egyiket sem lehet kőbe vésni, mert a rendszer hol működik, hol nem. Inkább nem. Éppen az egyéves évforduló körül, a héten újból összeomlott a digitális nyilvántartás, lehetetlen volt használni a kártyákat, a papíralapú receptek, küldőpapírok felírására szorultak az orvosok, és amikor a bűvös hetvenkét óra lejártával mindenki kapkodott, hogy feltöltse az adatokat, lebénult az országos hálózat. Nem csoda, hisz tavaly év végétől nincs karbantartója ennek a több tízmillió eurós beruházással létrehozott förmedvénynek, a május eleji licit eredményét pedig még nem hirdették ki – rejtély, hogy miért nem sürgős az egészségbiztosítónak, hogy jól felkészült, megbízható gazdára bízza az ország egészségügyi ellátását egyelőre csak akadályozó informatikai rendszert. Az pedig érthetetlen, hogy másfél éve vajúdik a kártyacirkusz, és csak nemrég tartottak licitet az egészségbiztosítással rendelkező személyek nyilvántartását biztosító informatikai platform létrehozására.
Természetesen, nem csak a szóban forgó digitális dokumentum körüli folyamatos zűr az egyetlen fájó pontja a betegellátásnak. Az orvoselvándorlás, a daganatos és Parkinson-kóros betegek gyógyszereinek krónikus hiánya, egyéb készítmények árának folyamatos ingadozása, a belső kórházi fertőzések – lásd a fertőtlenítőszerek körüli botrányt –, a kisvárosi kórházak anyagi gondjai, az alapellátás alacsony szintű finanszírozása, szűrővizsgálatok hiánya és sok más szerepel a javítanivalók lajstromán, de nem úgy tűnik, hogy ez fontos lenne az ország vezetésének. Pedig az egészség ügye nem megkerülhető sem kicsinek, sem nagynak, sem szegénynek, sem gazdagnak – ez az, amiből csak annyi múlik rajtunk, amennyit teszünk érte. Ez feladata minden egyénnek, és kötelező a mindenkori kormánynak.
