A HexiPharma cég főnöke, Dan Condrea, aki mindezt a kórházak nyakába loccsantotta, most autóbalesetben az örök vadászmezőkre távozott, és már nem fog számot adni viselt dolgairól földi bírái előtt. Tragédiája után persze folynak a találgatások, az ügy boncolgatása. Van, aki azt mondja, hogy öngyilkosságba kergették, hogy ne tudjon kellemetlen perceket szerezni a fertőtlenítőszer-botrányban érintetteknek, de olyan is, aki állítja, hogy megöngyilkolták. Colombo-filmekben is látni autókat, amelyek féktelenül szállítják vezetőjüket a másvilágra. De még azt is feltételezik, hogy nem ő volt az autóban, amelyik felment a fára. Condrea miért is ne kereshetett volna egy halálosan beteg embert, aki jó pénzért öngyilkos lesz helyette, aki nem szenved tovább, miközben legalább hozzátartozói anyagilag jól járnak? A HexiPharma főnöke meg nyugodt lélekkel akár külföldre is távozhatott (volna). Mivel a baleset áldozata a felismerhetetlenségig összeroncsolódott, azonosítását most DNS-vizsgálattal végzik, és ez egy hajszálon vagy fogkefén múlhat. A politikusok – szokás szerint – elkezdték szaporán keresni, hogy ki a hibás, a HexiPharma főnökének ilyen stílusú szabadulása miatt, kinek kellett volna stikiben megfigyelnie vagy felvigyáznia rá? A szenátus elnöke állítja, lehetetlen, hogy ne követték volna. A titkosszolgálat főnöke viszont azt, hogy igenis, nem figyelték. A végén még kiderül, hogy titkos megfigyelés alatt tartották, és ezért nem lehet róla beszámolni. Exminiszterelnökünk, Ponta azt kérdezte Iohannistól: Nemde, elnök úr, „embereknek kellett meghalniuk”, hogy ezt a hatalmas korrupciós üzletet eltemessék, és soha sem tudjuk meg, ki a felelős érte? És így tovább…
Közben egészségügyi felépítményünk legújabb vívmánya: az információs rendszer  bukdácsol, miként az most kedden is sokadjára, újra megtörtént, az orvosok és betegek nagy örömére. Már annyiszor bénult le, hogy fel sem kellene tűnnie. Pedig az sem kevésbe került, csak olyan 200 millió euróba, és újabb korrupciós botrány kerekedett belőle. Több a kár benne, mint a haszon, és a beteg saját bőrén is érezheti az egészségügy betegeskedését. Annál is inkább, mert most nyakunkon a nyár is, és néha süt a nap, ami az anyajegyeseknek bőrrákot is okozhat. Mivel anyajegyeim éveim számával arányosan sokasodnak, el akartam menni a járóbeteg-gondozóba, megnézetni néhányat, amelyik gyanúsan viseli magát. A családorvos adott beutalót, de ugyebár, a vizsgálatra be kell programozni a pácienst. Van egy telefonszám a nyilvántartóból, amit két napon át nem tudtunk elérni, mert állandóan foglalt volt. Már arra is gondoltam, hogy a szám nem jó, ezért újabb telefonálások következtek. Kiderült, hogy jó, csak a nyilvántartó elérhetetlen. A gyaloglás egészséges, ezért személyesen battyogtam el oda. Az ott levő két fiatalember este hatkor valóban beszélt telefonon, de diszkrét lévén, én nem hallgatóztam, és nem tudom, hogy kivel és miről csevegtek. Csekély várakozás után azt mondták, hogy nem tudnak sorszámot adni, mert meg van tiltva nekik. Viszont megadták a bőrgyógyászat telefonszámát, mondván, hogy majd ott beütemezik a vizsgálatot. Kiderült, hogy a kardiológia számát adták meg, és ők nem vállalták az előjegyzést a dermatológiára. Viszont egy szívorvoshoz sem ártana elmenni, hiszen az ember szíve mindezek után vacakolni kezd. De oda újabb küldőpapír kell, és ha nem működik a számítógépes rendszer, akkor az is lehetetlen. Az interneten megtaláltam a bőrgyógyászat számát, ott viszont senki nem vette fel a telefont.
Végül is a nyár rövid, és lehet, hogy esős lesz, esetleg keveset süt majd a nap, és így felesleges olyan apróságokkal foglalkozni, mint néhány kicsi anyajegy.