Nagy István beszéde első részében életpályáját vázolta fel a mintegy ötvenfős közönségének – volt mérnök, tanár, pályázatokért felelős tisztségviselője a városházának és nyolc esztendőn keresztül Barót polgármestere –, majd arra tért ki, hogy négy év kihagyás után miért száll ismét ringbe. Nézete szerint a polgármesterséget valódi szakmaként kellene számontartani, és nem szabadna hagyni, hogy valaki egy település vezetője legyen csak politikai hátterének köszönhetően. Ezért is vállalta négy esztendővel ezelőtt, hogy tanácstagként dolgozik tovább: úgy érezte, a városi testületben szükség van egy hozzá hasonló, tapasztalattal rendelkező ellenzéki hangra. Amúgy az elmúlt négyéves „kihagyást”, illetve azt, hogy „az élet megsuhintotta”, nem bánja, mert mindez jelentősen hozzájárult, hogy „önmagában megváltozzon”.
Nem érzi hátránynak, hogy nem az MPP támogatásával indult: eddig kétszer nyert választást, s mindkétszer függetlenként volt sikeres. „Sajátos gondolkodású, elveihez ragaszkodó, cselekedeteihez sok rációt csatoló, hite szerint cselekvő ember vagyok, s hiszek abban, hogy ez működik. Annak, hogy függetlenként indulok, csak az előnyét látom: nincs senki felettem, aki esetenként megpróbálja megmondani, miként gondolkodjam és cselekedjem” – mondotta.
Barót közügyeinek intézésével kapcsolatban több észrevételt is tett. Örömét fejezte ki, hogy több pénz áll a városvezetés rendelkezésére, ám úgy vélte, azt nem megfelelőképpen költik el: felélik, és nem beruházzák. A vízvezetést és csatornabővítést folytatni kell, ám a szolgáltatás falvakra való kiterjesztésével nem szabad arra várni, hogy a megye mit ajánl, a tanácselnök mit mond, hanem lépni kell. Érvelése szerint nem szabad hagyni, hogy olyan pályázatokba vigyék bele a várost, aminek nem látszik a vége, ám terhet ró a költségvetésre. „Ha a víztisztító állomás és az ülepítő működik, nem kell másra várni, hiszen a szolgáltatás kiterjesztésének nincs különösebb akadálya, úgy tervezték, hogy gond nélkül elbírja a többletet. Vegyük észre, a megyével csak akkor szabad közösködni, ha más megoldás nincs; arra kell törekednünk, hogy saját ügyeinket mi magunk oldjuk meg, mert ez a város érdeke” – jelentette ki.
Nagy István folytatásra érdemesnek mondta az ő idejében elkezdett tömbházszigetelési programot, az egyszerű polgárokat kiszolgáló jogi iroda beindítását javasolta, fontosnak tartaná egy telekkönyvi hivatal létrehozását, a sportterem és sportbázis teljes felújítását, lelátók újjáépítését és a helyi közszállítási vállalat vagyoni helyzetének – minden vagyontárgya legyen a városé, a cég csak kezelje azt – rendezését.