Farkas Réka
Gyermeknapi ajándékként tiltakozó felvonulást szerveznek a tanügyi szakszervezetek Bukarestben. Persze ez elsősorban a fővárosi iskolásoknak jelent egy nap vakációt, no meg tanáraiknak, akik utcára vonulnak a nagyobb fizetésekért. Vérszemet kaptak a szakszervezetek, és ha már kiengedte a kormány a szellemet a palackból, rendezni próbálja a közalkalmazottak béreit, akkor igyekeznek minél többet kisajtolni. Ki tudja, mikor lesz még ilyen alkalom?
Nagyobb fizetést szeretne mindenki, ez érthető, hisz a romániai átlagbérek messze állnak attól, hogy kényelmes, nyugodt életet biztosítsanak, csakhogy a magánvállalkozásoknál, számos ágazatban hiú ábránd akár párszázalékos emelés is. Lassan vánszorog a gazdaság, növekszik ugyan, de ez alig érzékelhető a mindennapokban, a nyugatihoz hasonló jobblét reménye továbbra is nagyon távoli. Nem csoda, hogy sokakat ingerel a tanügyi érdekvédelmisek telhetetlennek tűnő követelése. Tavaly 25 százalékkal nőtt az oktatásban dolgozók bére, és bizony a most nyilvánosságra hozott számok azt mutatják, sokak számára elérhetetlen álom marad az a fizetés is, amit jelenleg hazavisznek, főleg a legalább 20–30 éves régiséggel és fokozati vizsgákkal rendelkezők. A legnagyobb gond mégsem ez, sokkal inkább az, hogy egyetlen szó sem hallatszik az oktatás reformjáról, azért ugyanis nem akarnak tüntetni, vizsgákat bojkottálni, hogy ésszerű, jobb tantervek alapján azt tanítsák, ami hasznára is válik a gyermeknek.
Sokszor szóvá tettük, egy elavult, rosszul felépített rendszer nyűgét nyögik a diákok, sem a tanulást nem tudja megszerettetni velük az iskola, sem a tudás értékét beléjük plántálni. Az, amit kínál, messze áll mindattól, amit a mai világ elvár, ami a mai fiatalok számára érdekes, a társadalom számára pedig értékes. Más tantervekért azonban nem vonultak utcára a szakszervezetek, sőt, a különböző érdekek miatt még a változáskezdeményeknek is nyakát szegték: nem lehet kevesebb óra, mert tanárokat kellene elbocsátani, nem lehet összevonni tantárgyakat, mert nem olyan képzést kaptak, megoldhatatlan a teljesítményalapú bérezés. És ez a sok nem lehet tartósítja a jelenlegi rossz állapotot. A következményekkel hamarosan ismét szembesülünk, jönnek a vizsgák és a sóhajtozás, hogy lám, megint gyengék az eredmények, nem tanulnak azok a fránya kölykök. Pedig ezért nem csak a diákok és a szülők felelősek.
Nem tesznek jó szolgálatot a pedagógustársadalomnak a harsányan követelőző szakszervezetek. Egyre többen hördülnek fel, tartják telhetetlennek őket. Szítják, mélyítik az ellentétet a különböző társadalmi rétegek között, tovább rombolják a tanárok, tanítók hitelét. És azt a kárt, amit most okoznak, néhány százalékkal nagyobb fizetésemelés sem tudja jóvátenni majd. Sem számunkra, sem számukra.
