Fura kampány végére értünk, mely ismét megmutatta, mily gyatra, felemás jogszabályokat képesek alkotni törvényhozóink, mennyire sokféleképpen értelmezhetőek, mily mértékben nem nyújtanak megoldást vitás kérdésekre.
Az új szabályozásnak volt pozitív hozadéka is: korlátot vetett a pénzszórásnak, nem borították be óriásplakátok az utak mentét, nem lepték el a jelöltek arcképei a falakat, villanyoszlopokat, kerítéseket.
Csakhogy az is kiderült, a törvény annyira ködös, hogy nem tudni, hány hivatalos pannót kell állítaniuk a polgármestereknek, hány plakát kerülhet rájuk, a megadott egy listánként értelmezendő-e vagy pártonként, a táblák mindkét oldalát figyelembe kell-e venni, vagy külön-külön vonatkozik rájuk a jogszabály. S hogy teljes legyen a zűrzavar, a választási bizottságok elnökeire bízták a döntést, így egyik megyében pártonként három-három plakát viríthatott a tábla mindkét oldalán, máshol egyetlenegy az egészen. Háromszéken pedig a törvényesség betartására oly kényesen vigyázó, a jogszabályok olykor egész fura értelmezésében elöljáró prefektusunk csak a vállát vonogatta, hogy ez nem az ő asztala, vigyék el a balhét a bizottságok.
Ennél is súlyosabb eset, hogy a fele támogató aláírást összegyűjtő jelöltet épp úgy iktatták, mint társait, és mikor kirobbant a botrány, az eljáró bizottság elnöke csak vállát vonogatta, hogy tévedett, sajnálja. Helyén maradt, és mivel a vetélytársak későn ébredtek – határidő után óvtak –, a jelölt is nyugodtan kampányolhatott. Ilyen esetről elfelejtettek rendelkezni a jogalkotók, minden bizonnyal azzal voltak elfoglalva, a törvény kizárólag a parlamenti pártoknak kedvezzen. Gondoskodtak róla, hogy a választások tisztaságának ellenőrzése kizárólagos előjoguk legyen, a függetlenek, a kis pártok urnabiztost is csak akkor állíthattak, ha a nagyok nem töltötték be a helyeket, aztán egymásnak jó szolgálatot téve, kölcsönösen olyan helyeket is lefoglaltak, ahol jelöltjük sincs. Így történhetett meg Háromszéken, hogy Tăriceanu és a levitézlett Gabriel Oprea pártjai számos helyen, ahol gyakorlatilag jelen sincsenek, elvették a levegőt és az ellenőrzés esélyét a parlamenten kívüli pártoktól és függetlenektől.
A kampány befejeződött, az új jogszabály azonban vasárnap, a szavazás napján is megmutathatja visszásságait. Sokan joggal kételkednek a most bevezetendő ellenőrzési rendszerben, hisz kiderült már néhányszor, hogy az országos informatikai hálózatok kártyavárként omlanak össze egy nagyobb terhelésre. Sok hónapos halasztás, kísérletezés után sem sikerült működőképessé tenni az egészségügyi kártyarendszert, mi lesz most, amikor sok ezer helyen egyszerre szkennelnek egymás után több tíz, száz személyit?
Mindezek dacára, vagy éppen ezek miatt vasárnap mégis választanunk kell. Polgármestert, helyi és megyei tanácsot, olyanokat, akik legalább szűkebb régiónkban minket képviselnek, s ha már Bukaresttől semmi jóra nem számíthatunk, itthon próbálnak élhetőbb jövőt teremteni, valós önkormányzatiságot építeni.