Az autóbusz hangosbemondója segítségével Keresztes László ötletgazda, a Székely Mikó Kollégium Alapítvány titkára hívta fel a figyelmet a látnivalókra, és ismertette a nevezetességeket. Gyakran bekapcsolódott a tájékoztatóba Incze Sándor nyugalmazott református lelkipásztor, volt esperes, az alapítvány elnöke is. 
 Eresztevényben az autóbuszból tekintették meg a résztvevők Gábor Áron síremlékét. Ezt követően Dálnokba kanyarodott be a jármű. Szobotka András monumentális alkotása előtt Dózsa Györgyről beszélt Keresztes László, majd a református templomot és híres rovásírásos emlékeit Marosi Károly helybeli lelkész mutatta be.
Alsócsernátonban a Haszmann Pál Múzeumban a kirándulókat az alapító fia, ifj. Haszmann Pál nyugalmazott muzeológus fogadta. Az első világháborús kiállítás termében elmondta, emlékezni kell a hősökre, mert ők példaképek, a legdrágábbat, az életüket adták a magyar nemzetért. A két világháború között nem lehetett, a kicsi magyar világ idején emlékoszlopokat emeltek. Csernátonban is áll a „hősök szobra”, arra felírták az elesettek nevét, később a második világégésben elhunytakét is, aztán az 1848–1849-es szabadságharc áldozataira emlékeztek, és még mindig tartoznak a Rákóczi-szabadságharc hőseinek lajstromával. A nagy háború után „megajándékoztak” a nagyhatalmak a világ legigazságtalanabb békéjével, a trianoni nyomorúsággal, így kerültünk kisebbségi sorsba, ami arra kötelez bennünket, hogy ismerjük történelmünket. Az a dolgunk, hogy itthon maradjunk, jövőt tervezzünk az utánunk jövőknek – mondotta Haszmann Pál.
Kézdivásárhelyen az Incze László Céhtörténeti Múzeumot Dimény Attila intézményvezető mutatta be. Bereckben felszállt Tibád Sándor nyugalmazott történelemtanár, aki a település történetét ismertette. Onnan Rózsa József kalauzolta a társaságot, az út mentén minden egyes helynevet és hozzá kötődő anekdotát ismertetett. Sósmezőn, az egykori Magyar Királyság legkeletibb településén, amely most a Bákó megyei Gorzafalva községhez tartozik, megtekintették az első világháborúban elesettek hősi temetőjét, majd az erdő szélén levő katolikus temetőt, melynek bejáratával szemben áll 310 német hős gúla alakú, tetején teuton-kereszttel ellátott síremléke. Visszafelé jövet Ojtoztelepen a szorosban életüket vesztett magyar katonákra emlékeztek a kirándulók. Az 1917. augusztus 8–12. között az Ojtozi-szorosban elesett soproni 18-as honvédeknek emlékművet állítottak egy sziklafalban. Azt az országút korszerűsítése indokával később felrobbantották, ám még azelőtt, 1934-ben a dombormű mását felállították Sopronban. A másolat mását a Soproni Erdélyi Kör adományaként mikóújfalusi andezit tömbre illesztették az ojtozi római-katolikus templom kertjében 2006-ban. Az emlékezés Futó Dezső hadnagy soproni honvédek hősiességéről írt versének felolvasásával végződött.
A sepsiszentgyörgyi köztemetőben álló hősök emlékművéhez hasonlóan a helyi emlékezet úgy tartja, hogy a sósmezői katonai temetőt a magyar állam létesítette. Ezzel szemben Illésfalvi Péter hadtörténész kimutatta, azt 1930-ban a román állami támogatással működő Hősök Tisztelete Társaság alakította ki, abban román, osztrák, német és magyar parcella van, továbbá közös csontkamra az emlékmű alatt. Tehát ez nemzetközi katonai sírkert. Ezért nem igaz az a román állítás sem, amit különben a temető bejáratánál levő márványtábla hirdet: Itt nyugszanak az 1916–1919 közötti egyesítési harcokban ezen a helyen elesett 1900 hős maradványai.
A székelység története vetélkedő szervezői a tavalyi első, Háromszékre korlátozott kiadás után idén a versenyt kiterjesztették a teljes Székelyföldre. A kétfordulós megméretés döntőjét május 7-én tartották. Első helyen a zágoni Székely hármas, másodikon a vajdasági Adáról érkezett Szövetségesek, harmadikon a Maros megyei Backamadarast képviselő Kiss Gegely-csapat végzett. A szervezők arra szeretnék irányítani a figyelmet, hogy minél több iskolában tanítsák a székelység történetét.