A közelmúltban a Csavargyár Megmentéséért Egyesület vezetőségének a meghívására a sajtó képviselőinek is lehetősége adódott bepillantani az egykori kézdivásárhelyi csavargyár néhány csarnokába. Amióta a câmpinai bíróság visszaállította a részvénytársaság eladás előtti állapotát, és Ráduly-Baka Lajos egyesületi elnök szerint a végleges ítélet értelmében a kisrészvényesekre ruházták át a tulajdonjogot, Erdély Edének már nincs joga belépni a gyár területére. A bírósági döntés értelmében az egyesület egy brassói végrehajtóval birtokba vette a gyárat, és elkezdődött a megmaradt vagyon felleltározása.
Vannak teljesen üres munkacsarnokok, de a mintegy 530 gép mindenikét nem adták el, a szerszámgépekből több is megmaradt. Az egykori szerszámműhelyben felcímkézett alkatrészeket találtunk, az egyesület egyik tagja szerint az Erdély Ede által külföldre, talán Törökországba eladott AMP 30-as melegpréshez kellenek. A nagy értékű melegpréssel cementmalmok számára acélgolyókat készítettek. A legtöbb gép az egykori melegprésműhelyben maradt meg, többek között nagy és kisebb meleg- és hidegpréseket, magnafluxokat (anyagkeménység-ellenőrzőket), egy nagy esztergapadot, kisebb-nagyobb maró- és anyagfelvágó gépeket láttunk, ezek egy része be volt csomagolva. Olyan csarnokban is jártunk, ahol a híddaruk is megvannak.
A csavargyár egykori kazánházában fogadott a legsiralmasabb látvány, mindenhol törmelékek. A főgépészeti osztályt is kiürítették, csak a bejárati ajtón ottfelejtett román nyelvű tábla emlékeztetett arra, hogy melyik részlegen járunk. Az irodaépület mögött az irattárban is megfordultunk, ahol az iratok egy része folyamatosan ázik. Azt is megtudtuk, hogy a gyár területén csarnokot bérlő Valkes cég még mindig nem az egyesületnek fizeti a házbért, és nemrég egy műanyagfeldolgozásra szakosodott fővárosi cég jelentkezett, ők is helyiséget bérelnének. A Skat-Kart Kft.-vel egyelőre perel az egyesület, ott nem történt meg a birtokbavétel.
