Magyar és brazil kutatók a világon elsőként vizsgálták a kutyaugatás zajjá válásának biológiai, akusztikus és kommunikációs oldalát. Az ELTE Etológiai Tanszéke és a brazíliai Espírito Santo Szövetségi Állam Egyeteme kutatói azt is kiderítették, hogy a férfiakat jobban idegesíti az ugatás, mint a nőket.
A kutyaugatás által okozott zajszennyezést vizsgáló tanulmány alapötlete a kutatók azon feltételezéséből indult ki, hogy a biológiai értelemben vett zaj olyan hangokat jelent, amelyek fontos információtartalommal bírnak az emberek számára, vagyis ezeket a hangokat nagyon nehéz, illetve lehetetlen mellőzni, még akkor is, ha nem tudunk megfelelően reagálni rájuk. Ebben a tehetetlenségi állapotban válik idegesítő zajjá az amúgy információban gazdag hangjelzés – olvasható az ELTE keddi közleményében.
A tesztben résztvevőknek fejenként 27 kutyaugatásrészt kellett értékelniük, melyeket eredeti kutyahang-felvételek szétdarabolásával, majd meghatározott hangtani paraméterek – hangmagasság, hangérdesség, valamint a két vakkantás közötti időszakasz hossza – összeállításával hoztak létre. A magyar és brazil résztvevők minden ugatásszekvencia meghallgatása után döntöttek arról, mennyire tartják az ugató kutyát agresszívnek, félősnek, kétségbeesettnek, vidámnak és játékosnak; valamint az adott ugatás mennyire idegesítő számukra.
A brazil és a magyar válaszadók egyöntetű eredményei arra utalnak, hogy az ember reakciója nagymértékben független az etnikumtól és kultúrától: nem volt eltérés a válaszok között. De kiderült, hogy a férfiakat jobban idegesíti az ugatás, mint a nőket. Ennek lehet oka az, hogy például a férfiak kevésbé empatikusak, mint a nők, illetve egyes tanulmányok szerint a férfiak a gyermeksírásra is erőteljesebb érzelmi kitöréssel reagálnak, mint a nők.
Az eredményekből kiviláglik, hogy általában a magas hangon ugató kutyák a legidegesítőbbek, de erősen bosszantóak még a mély, érdes, gyors ugatások is, vagy azok, amelyekről elsősorban valamilyen negatív belső állapotra következtetünk (félelem, kétségbeesés).
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy egy hang nemcsak azért lehet idegesítő (zaj), mert túl hangos, túl hosszan hallható vagy túl hirtelen szólal meg. Nagyon fontos, hogy bizonyos hangok, így az ugatás is, kommunikációs tartalommal bírnak, amelyeket az ember nem tud egykönnyen figyelmen kívül hagyni, és ha nem tud beavatkozni, idegessé válik.
A legidegesítőbbnek bizonyult kutyaugatás-típusok: a magára hagyott kutya magas, csengő hangja, a játszó kutya magas, változó érdességű hangja, illetve az agresszív kutya mély, érdes, gyorsan lüktető hangja. Manapság a városi környezetben igen sűrűn élnek kutyák és emberek szorosan összezárva, a legtöbb ugatás olyan helyzetben jut el a fülünkhöz, ahol nem tudunk közbeavatkozni, mivel nem is a saját kutyánk hangjáról van szó – írták a kutatók. (MTI)
