Az alábbiak elegendő anyagot szolgáltatnának a szekuritáténak, hogy Csaba öcsémet további évekre, esetleg mindvégig mindenkitől elszigetelve tartsák a börtönben, természetesen amennyiben hitelt ad a politikai tiszt Vargyas Ludovic (Lajos) vallomásának. Vargyast tiltott határátlépésért két évre ítélték.
Vallomását 1961. október 6-án tette a Mărgineni-i fogházban. (Fordítás) „Nyomatékosította, hogy a beszélgetés során mondjam azoknak, akiket beszervezek, hogy ő, Puskás Csaba a földalatti szervezet vezetője. Azt mondta nekem, hogy én vagyok az első, akit beszervezett, s úgy gondolja, hogy nem fogja letölteni az egész büntetését, s amikor kiszabadul, meg fog engem keresni és megkezdjük ellenforradalmi tevékenységünket a felforgató szervezet többi tagjaival együtt.
Kérdés: Milyen tevékenységbe kezdett és kiket szervezett be Puskás Csaba felforgató szervezetébe a tőle kapott feladatoknak megfelelően?
Felelet: Semmilyen tevékenységet nem folytattam és nem is szerveztem be senkit a földalatti szervezetbe a Puskás Csabától kapott feladatnak megfelelve, sőt, soha nem döntöttem úgy, hogy ilyen tevékenységben részt vegyek.
El akartam az egészet felejteni, és nem is mondtam el senkinek, kivéve Moritz Carolt (Károlyt), akinek néhány szóban említettem ezt a dolgot, éppen azért, hogy rámutassak, nem értek egyet az általa tett, a Puskás Csabáéhoz hasonló ajánlattal.
Kérdés: Nevezett Puskás Csaba még kivel folytatott a magáéval hasonló közelebbi beszélgetést?
Felelet: Láttam, hogy akárcsak velem, Puskás Csaba külön beszélgetett Csergő Árpád kiskorú ellenforradalmárral, akit hat évre ítéltek ellenséges tartalmú röpcédulák készítéséért és terjesztéséért. Nem tudom, miről beszélgettek és hogy tett-e javaslatot neki a földalatti szervezetbe való belépésre. Jelzem, hogy Puskás Csaba velem külön beszélt a fenti kérdésekről, óvakodva attól, hogy valaki még jelen legyen.”
Csak annyit szeretnék az egyébként két és fél oldalas kérdés-felelet szöveghez hozzátenni, hogy kiszabadulása után öcsém ehhez hasonló „szervezkedésről” soha nem tett említést, valamint azt sem mondta, hogy vonták-e „beszervezési” tevékenységéért felelősségre. És tőle már nem is kapunk rá feleletet.
A három személyt (Vargyas Lajost, Móritz Károlyt és Csergő Árpádot) nem ismerem. Velük soha nem találkoztam. Ha még élnek és erről az írásomról tudomást szereznek, hálás lennék, ha szóban vagy írásban felkeresnének.
