A több részben megjelentetett képeslapok olyan történelemkönyvnek tekinthetők, amelyek majd  minden mozzanatát nyomon követik a fürdőtelep kialakulásának, hírt adnak a történtekről, vallanak a fürdővendégek seregének mikéntjéről, az egyre bővülő, népszerűségben páratlan gyorsasággal felfutó településről. A korondiak minden bizonnyal nagy irigységgel figyelhették a Medve-tó partján sokasodó villákat, az Árcsót most már elkerülő nyaralók ezreinek felvonulását. Közismert, hogy a véletlennek köszönhetően  feldugult tó szippantotta el az eladdig közkedvelt  korondi telep vendégeit.
A képeslapok gyűjtése és feldolgozása izgalmas segédtudománya a történelemkutatásnak, ám talán a legizgalmasabb minden közül. Mindegyik lap külön világot tükröz, vallja a gyűjtemény megálmodója, a képeslapok összehordója. Mégpedig azért, mert egyik oldalán a lapnak megmerevítve, színes vagy fekete-fehér felvételben megörökítve épületekről, építészeti megoldásokról, a nyári szabadságnak örvendező, beállított vagy laza pózba  helyezkedő emberekről beszél. Már önmagában ez is elég lenne ahhoz, hogy a képeslapok fontosságát hangsúlyozzuk, hisz az időrendben sorakozó felvételek az egyre gyarapodó telepről adnak hírt. Azt is nyomon lehet követni, hogy anyagilag miképpen is festett ez a felkapott fürdőhely. Ugyanis az évszámokra pillantva az látszik, hogy időszakról időszakra mind nagyobb, díszesebb villák emelkedtek, s ez alól nem volt kivétel a két világháború közötti román éra sem.
Nagyon érdekes a képeslapok hátoldala. Ide kerültek azok  a rövid, szűkszavú üzenetek, köszöntések, amelyekkel a távoliakat örvendeztették meg a sokszor két-három hetet is Szovátán eltöltő nyaralók. Ám ennél is érdekesebbek azok a szövegek, amelyekben beszámolnak a nyaralási körülményekről, a vendégekről, különös tekintettel a felismert nagy emberekről, magáról a fürdő minőségéről. A szerkesztő azt is érdekességképpen említi, hogy az aránylag nagy idősávba illeszkedő üdvözlőlapok szövegeiből következtetéseket lehet levonni nem csupán a helyesírás bizonyos változásaira, de a divatra, étkezési, fürdőzési szokásokra vonatkozóan is.  Látni lehet, hogy elején az üzenetet, üdvözletet a képes oldalra volt kénytelen írni a nyaraló személy, mert a hátlapon csupán a címzésre jutott hely.
Az első világháború után a legnagyobb változás a nyelvhasználat területén következett be. A képeslap tekintetében Szovátán az aranykort az első világháború előtti korszak jelentette, állítólag legalább kétezer képeslap készült, ki tudja, milyen példányszámban. Tény, hogy még Madagaszkárra is jutott belőlük. Egy ideig két postai pecsét is került az elküldött lapokra, az egyik magyar, a másik román nyelvű. Ám mindinkább túlsúlyba kerültek a román feliratozású alkotások, s a kezdeti  kétnyelvűség után szinte kizárólagosan a  Szovátafürdő nevet felváltotta a Sovata-băi, a  villát a vila, s az utcanevek is leginkább a hivatalos román nyelven jelennek meg.
Érdekes, tanulságos gyűjtemény ez. A sepsiszentgyörgyi hasonló összeállítások mellett ez is arra biztat, hogy szedjünk össze mindent, amivel távoli vagy közelmúltunk történései megvilágíthatókká válnak.

Péter Sándor