A Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett történelem–földrajz diplomát és a Szegedi Tudományegyetemen summa cum laude kitüntetéssel védte meg karsztmorfológiai tárgyban írt doktori disszertációját Jakucs László professzornál. Számos tanulmányúton vett részt. 1987–1988-ban a Magyar Tudományos Akadémia Afrika-expedíciója tagjaként Kelet-Afrikában dolgozik. Ezt követően Oxfordban és Londonban végez tudományos történelmi kutatásokat. 1990-ben Kínában és Vietnamban folytat karszt-, Chilében, Peruban és Argentínában természetföldrajzi kutatásokat. A dél-koreai egyetemek vendégelőadója. Öt kontinens 87 országában járt. A földrajz- tudományok története, régi magyar utazók, földrajzi felfedezők, világjárók tevékenysége, természeti földrajz, karsztmorfológia az érdeklődési köre. Életének 59. évét tapodja.
– Mint Afrika-utazó voltál a minap a sepsiszentgyörgyi Vadon Egyesület előadója. Hívtak s azonnal jöttél, mint Háromszék sokadszori vendége, most éppen nem örök témádat, Kőrösi Csoma Sándor emlékét keresve. Örvendhettek azok, akik Utazás Afrikába Teleki Sámuel útján Zanzibártól a Stefánia-tóig címmel tartott előadásodat halhatták. Akkor érkeztél Szent György lovag városába, amikor lapunk, a Háromszék melléklete éppen a székely földrajzi utazókról közöl sorozatot, adózva nagy elődöd, Balázs Dénes emlékének.
– Én nem annyira magamról szólnék, hanem múzeumunkról, ahol az utóbbi idő kiállításainak egyikét éppen a székely eredetű múzeumalapítónk és földrajztudós – Balázs Dénes (1924–1994) – emlékének szenteltük, aki saját költségén utazta be a széles nagyvilágot, innen a ti szomszédotokból, Székely-Kászonból származott, hiszen Csoma jelenkori emlékeit keresve éppen veled járta be Háromszéket, láttad Dénes bácsi érdi szobrát, Jakabos Ödön-emlékkiállításunkat, te küldted mihozzánk utóbbi Tatán élő fiát, volt tanítványodat, Jakabos Zoltánt, aki kerékpárral jött Érdre megtekinteni édesapja kiállítását. Dénes bácsiról konferenciát is szerveztünk, különálló kötet is megjelent életéről, tevékenységéről. Átfogó jellegű kiállítások ezek, szeretném, ha sok idevaló megnézhetné, mert mindkettő a nagyvilág, de a szülőföld iránti kötődéseket is sugározza. Ők Érden is otthon vannak. Szándékunkban áll gyümölcsöző kapcsolataink révén alkalomadtán ezeket a kiállításokat itt, nálatok is, a Székely Nemzeti Múzeumban bemutatni.
– Harmadik kiadása jelenik meg hamarosan Almásy László (1895–1951) Afrika- és sivatag-kutatóról szóló kötetednek. Ezt felette nagy érdeklődéssel várjuk mi, háromszékiek is, ugyanis 1933-ban Almásy Szahara-kutató expedíciójának tagja volt a családilag kovásznai kötődésű Kádár László, a felszínalaktan kutatója is, akinek akkori tapasztalatai a negyedkori éghajlatváltozások globális vizsgálatának kiindulópontját képezték.
– Almásy élete felette érdekelt mindig. Három évtizedes kutatómunkám eredményeit foglaltam össze. Az utóbbi kiadás azonban valóban hiánypótló, mert nagyon sok fehér folt volt még ennek az érdekes sorsú embernek az életében, afrikai kalandozásaiban. Részletekről most nem igazán szeretnék beszélni, mert nagyon sok olyan újdonság és a Comenius Intézettől is megkapott, jobbára ismeretlen fényképanyag van benne, amelyek lényegesen megváltoztatják személyének a sajtóból eddig megismert képét.
– Szíved csücske volt mindig Csomakőrös. Első alkalommal ott találkoztunk. Nem lehet az, hogy most ne emlegessük, hiszen Téged segített meg abban a Fennvaló, hogy végigjárd Kőrösi Csoma Sándor „nagy útját”, s megírd A Himalája magyar remetéje című könyvedet.
– Nos, Csomakőrössel, nagy fiával s veletek, háromszékiekkel kapcsolatosan szeretném megemlíteni, hogy témakörünknek hihetetlen nemzetközi vonzata is van. Sógor Csaba parlamenti képviselő keresett meg Brüsszelből, kérte, hogy vigyük ki és mutassuk be ott a magyar világutazókról szóló emlékkiállításunkat, amit nélkületek, háromszékiek nélkül nem lehetett bemutatni. Sógor Csaba csíkszeredai református lelkész felismerte ennek a témának egyetemes fontosságát és jelentőségét. Magyarország nem volt gyarmattartó hatalom, de kutatói bejárták az említett birodalmakat, eredményeik nemcsak a világ szellemi-tárgyi örökségei, hanem a magyarság kincsei is.
Érdre való visszautazása előtt a Vadon Egyesület képviseletében közösen meglátogattuk a sepsiszentgyörgyi ’56-os emlékparkot, a Beör-palota alagsorában a romániai kommunista diktatúra áldozatainak emlékkiállítását, ami különösen érdekelte vendégünket, mert a Magyar Földrajzi Múzeum kiadásában éppen a tavaly jelent meg a Szabadulás nélkül című, gazdagon illusztrált kiadvány, amely a Szovjetunióban 70 évvel ezelőtt kényszermunkára elhurcolt érdi és környéki magyarok emlékére készült. Kubassek János szakavatott idegenvezetője Török József, a Kovászna Megyei Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke volt.
