Fociünnep, melyen a kontinens legjobb csapatai mérték össze tudásukat, de olyan alkalom is, amely – a világbajnoksághoz, az olimpiához hasonlóan – túlmutatott a labdarúgás, a sportviadalok világán, olyan egyetemes emberi és társadalmi értékeket hozva előtérbe, mint a tisztességes küzdelem, a sportszerű viselkedés, az egymás iránti tisztelet, a más kultúrájára való nyitottság, az együttlét öröme.
Néhány hónapja azonban új korszak köszöntött ránk, melyben mindez ma már távoli, afféle boldog békeidőkbeli emléknek tűnhet. Ma új értelmet kezdenek nyerni azok a szavak, amelyeket eddig valahogy természetesnek, közhelyesnek vagy éppen patetikusnak tekintettünk, mint a biztonság, öröm, béke. Ma már olyan sötét erők leselkednek ránk a saját otthonunknak tekintett és érzett Európában, amelyekkel nem lehet szót érteni, nem lehet kiegyezni, mert céljuk a pusztítás, gyilkolás, ártatlan emberi életek kioltása.
És ebben az új korszakban a ma kezdődő kontinensviadallal kapcsolatos hírek is másról szólnak, mint eddig. Kevesebb szó esik az esélyes válogatottakról, a felkészülésről, edzők, szakértők, elemzők jóslatairól, szurkolói elvárásokról – és mind több hír érkezik a rendfenntartók készültségéről, a minden eddiginél szigorúbb biztonsági intézkedésekről. Hogy Franciaországban meghosszabbították a szükségállapotot, a legmagasabb szintű terrorkészültségi fokozat van érvényben. A terrorveszély miatt több mint 95 ezer hatósági alkalmazottat, 42 ezer rendőrt, 30 ezer csendőrt, 10 ezer katonát, 13 ezer biztonsági őrt mozgósítanak a francia hatóságok. A rendfenntartó erők több ellenőrzőpontot felállítva próbálják szavatolni a szurkolók biztonságát a stadionok körül. Megerősítik a repülőterek, pályaudvarok védelmét. Az amerikai külügyminisztérium is terrorveszélyre figyelmeztetett. A magyar terrorelhárítók útmutatót adtak ki a Franciaországba látogató szurkolóknak, hogy mit kell tenniük támadás esetén...
A sort folytathatnánk, de már-már ünneprontónak hat éppen akkor, mikor végre mi is örülhetünk, hisz 44 év után a magyar válogatott is kijutott a tornára. Végre van tehát, kinek szurkolnunk teljes szívből, nem a semlegesek józanságával, távolságtartásával követjük majd a meccseket, hanem ünnep lehet számunkra minden mérkőzés, minden gól, minden pont, minden győzelem.
Csak a félelem árnyékából szabadulnánk valahogy, hogy a sportesemény sportszerű, az ünnep pedig felhőtlen legyen!