Első hallásra valósággal ijesztőnek tűnik, hogy a sepsiszentgyörgyi Kós Károly és a Gyöngyvirág utca felújítása két évbe telik, miután két év már elveszett az előkészületekkel – versenytárgyalásokkal, óvásokkal, perekkel –, mert könnyű kiszámítani, hogy ebben az ütemben unokáink sem fognak korszerű közlekedési viszonyokat megérni Háromszék közigazgatási központjában.
Ahol pedig az elmúlt években nagyon sok – önkormányzati összesítés szerint hatvanhat – utca újult meg, jó néhány szintén alapjaiból, a földalatti vezetékek cseréjétől a lámpaoszlopokig. Igaz, zömmel pályázati, nem saját forrásokból. Mégis meghökkentő, hogy két fontos, nagy forgalmú, de csak helyi szinten hosszúnak számító utcán csak 24 hónap múlva, 2018 nyarán fogunk zökkenőmentesen végigmenni.
Mármint papírforma szerint. Ami nem azt jelenti, hogy így is lesz: Romániában még egyetlen utat és autópályát sem sikerült a megadott határidőre befejezni, még azokat sem adták át szabályosan, amelyeket rég megnyitottak – a Digi 24 hírtelevízió szerint jelenleg 11 olyan autópálya-szakaszon, országúton és körgyűrűn hajtanak nyugodtan a sofőrök, amelyeken már az építők által vállalt szavatosság lejárta előtt minőségi gondok, például repedések mutatkoztak, ám ezek számon kérése, illetve orvoslása rendre elmarad –, és nincs olyan közúti beruházás, amelyet késés nélkül, pontosan és hibátlanul sikerült elvégezni. Nem kell messzire keresnünk a bizonyítékot: a megyénken is áthaladó Kökös–Maroshévíz országút felújítása 2009-ben – akkor is hosszas halogatás és a hátrányosan érintett vállalkozók közös fellépése után – kezdődött, és 2012-ben ért véget, ami pedig akkor elmaradt – Sepsiszentgyörgyön például (többek között) a kanálisfedők szintezése –, arról csendben megfeledkeztek. Itt-ott már javítani is kellett a kirojtosodott széleken, meg is tették, de a foltozás szemmel láthatóan silány anyagú és állagú, távol áll a jogos elvárásoktól.
A legdühítőbb az egészben ugyanis az, hogy az autósoktól és üzemanyag-forgalmazóktól szemérmetlenül magas adókat és illetékeket szed be az állam, és nem tudni, hová lesz a pénz. Csak azt látjuk, hogy útjaink a csigatempónál is lassabban épülnek, és elképesztően magas áruk ellenére sem kifogástalanok. És minél rosszabbak, annál drágábbak, hiszen már sok száz millió eurót kell visszafizetnie Romániának az útépítési zavarok és csúszások miatt.
Okot, mentséget lehet ezekre találni, a bürokráciától a korrupcióig, a szakemberhiánytól az esős időig, csak olyan nincs, hogy minden rendben menjen. De nem is magyarázatokat akarunk, hanem utakat.