Aztán jött 1989, a fürdővállalat megszűnt, felügyelet nélkül maradtak a villák, a berendezések, többé senki nem törődött sem az ingóságokkal, sem az épületekkel. A szemfüles betelepedőknek a gazdátlan, őrizetlen javak (pl. a csempekályhák) értékesítése jól fogott, noha komoly támogatást kaptak a helyi görögkeleti egyháztól is mint hitsorsosok, mindaddig, amíg ott is meg nem elégelték, és botrányos életmódjuk miatt ki nem tiltották őket. Maga az ortodox pap intézkedett a kitelepítésük érdekében, és bár került pártfogójuk is, megkapták a kilakoltatási végzést. Ennek a hírnek a falu minden régebbi és újabb lakója nagyon örült, de korán, mert kiderült, hogy a család nem költözik el nemzetközi hírnevét remélhetően lassan visszaszerző településünkről, hanem a lebontásra ítélt 5-ös villa anyagából épít magának palotát a volt pálinkagyár mögötti kaszálóra. Sokan kérdezik, hogy a polgármesteri hivatal miért nem akadályozza meg ezt, és ki adott el területet nekik. A választ nem tudom, csak töprengek, mert egy kisborosnyói család, mely telket vásárolt itt, két éve hiába kilincsel az építkezési engedélyekért Sepsiszentgyörgytől Bukarestig és vissza... helyben topognak, miközben a kilakoltatásra ítélt család már az alapokat ássa! Reméljük, hogy nagyra becsült jelenlegi és jövendő polgármesterünk — aki eddig is sokat tett Málnásfürdőért — megnyugtató megoldást talál erre a zavaros, kínos ügyre.

Nagybaczoni Zsigmond László, Málnásfürdő