Régóta téma, hogy a több tízezres tömeg milyen kárt okoz Sepsiszentgyörgy központjának zöldövezetében. Mert parkban és zöldszigeten, a fák, virágok, bokrok, madarak világában az éledező természet minden évben megsínyli a dínomdánomot. Pedig nem lenne törvényszerű.
Idén György Ignác városi főkertésszel végigjártuk a helyszíneket. Laikus szemmel, első látásra (s a sokszor sűrű sötétben botorkáló tömegre gondolva) a ,,veszteség" nem is olyan hatalmas: öt értékes csemete (hársfa, díszmeggy), három díszbokor, több tíz négyzetméter virágszőnyeg, több száz négyzetméter gyep, pénzben kifejezve pedig húsz-harminc millió régi lej az első kárleltár. Ráadásul idén a park átrendezésének folyamatában, na meg a sok eső miatt inkább sarat, mint gyepet dagasztott a toronyiránt sietők hada. Semmiség az egész — gondolhatnánk — a négy-öt milliárdos összköltségvetéshez képest.
Ám az élővilágban nem az anyagiakban kifejezhető összeg, na meg a ráfordított munka határozza meg a kár mértékét — hívja fel a figyelmet a szakember. Mert a tavaly ültetett kétnyarú kéknefelejcs-ágyást például idén már nem lehet pótolni (ez egyébként a színház előtti színpadnál rosszul megoldott közlekedés áldozata lett), nem beszélve a ,,hangszennyezésről", ami a parki élővilágot űzi messzire (a mintegy ötven madárfaj épp ebben az időben fészkel).
S ami a legnagyobb kérdés: milyen ifjúságot nevelünk, ha legnagyobb ünnepeink a rombolás szimbólumával terhesek?
