,,Lehet, hogy önök közül valaki életunt, mert kevés a kis nyugdíja, a munkanélküli-segélye, és éppen azon töpreng, mennyibe kerülne egy rövidebb kenderkötél, kóckötél az olcsóbbik fajtából, hogy végre felköthesse magát úgy istenigazából, mert ez az élet nem az az élet, amelyet élni szeretne, mert mindennap megalázták emberségében, mert elhagyta a felesége/férje, megverte a komája, aki először ütött, mert az anyósa még nem harapott fűbe, akitől örökölhetne legalább egy hétvégi házat, vityillót, lovat, szamarat és dugipénzt, mert megcsalta a szeretője, mert impotens lett, mert a leánya elkurvult, a fia drogos lett, apja világgá ment, anyja összeroppant…"

,,Bátran elmondhatják nekem a bajaikat, nem kerül semmibe, hiszen ezért zöld a szám, akarom mondani, a vonal, ezért hívom önöket ezen a vonalon, és sajnálom is magukat. Igaz, hogy én tapasztalatlan zöldfülű vagyok még ezen a téren, de higgyék el nekem, már sok életmentő tanácsot kiosztottam teljesen ingyen és bérmentve ezen a földön. Aki rám hallgat ― és egyáltalán hallanak-e engem, mert eddig még meg sem mukkantak? ―, tehát, aki rám hallgat, aki megfogadja tanácsaimat, az megél. A jég hátán is! Úgy ám, ama nagy-nagy jéghegy hátán is, amely egyre soványodik, vékonyodik, olvadozik a fenekünk alatt az általános felmelegedésnek köszönhetően. Tehát: ne essenek kétségbe holmi kis, jelentéktelen, kétségbeejtőnek tűnő helyzet miatt. Mint, teszem azt, egy tragédiának tűnő felmelegedés, eljegesedés, vagy éppenséggel leégés miatt. Mert ugye ismerős maguknak is az a bölcs, örökzöld mondás, miszerint: sosem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna! Ne vegyék meg tehát azt a nyamvadt kóckötelet, ne igyanak marólúgot, vitriolt, prenadezt, faszeszt, ne nyeljék marokszámra a viagrát az impotenciájukat gyógyítandó, ne ugorjanak ki az emeleti ablakokon, ne vessék magukat vonat kerekei alá, ne fullasszák magukat bányatavakba és búbánatba, mert mindenre van megoldás, orvosság és jó tanács!

És zöldvonal. Szabadút, kiút ― általam. Mert én mindig készenlétben állok, mindig hívom magukat a nap huszonnégy órájának bármelyikében, csak szólaljanak meg már, mondják el bátran, mi a bajuk?"

,,Ja, hogy önöknek semmi bajuk sincsen, sőt, igen jól érzik magukat, és kitűnően szórakoznak, hogy önök nem azok, akiket hívtam, hogy önök is adnak nekem egy jó tanácsot ― nem éppen ingyen és bérmentve ―, nézzem csak meg, milyen számot hívtam, mert ez nem zöldvonal, ez nagyon is piros vonal, vagy lila ― érzéki, értem-e már?"

,,Semmi kétség, most már értem, miért kuncogtak annyit a segítőszándékomon, téves kapcsolás volt, de azért hátha így is segítettem valakin…"

Telefonszámlám kézbevétele után azonnal hívtam az S. O. S. lelkisegély-szolgálatot, egy igazi zöldvonalon, majd nagyot sétáltam még meglévő lombhullató erdeink egyikében, zöldlevél-reménység után kutatva…