Jánosi Ágnes Anikó és Péter Eszter életútja, akár a parittyafa két ága, úgy válott szét, de a közös induláson túl – mindketten a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjai voltak – a közös hazatérés is összehozta kettejüket – mondta az Erdélyi Művészeti Központ legújabb, tegnap délután megnyílt tárlatának megnyitójában Ütő Gusztáv.
A Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa, Munkácsy-díjas képzőművész Péter Eszter alkotásait méltatva kiemelte, megfogó, ahogy az elemek egyszerűségéből, modulrendszerekből építkezve vibráló megoldások születtek, melyek költői formákat hoznak létre. A papírhajtogatásos kollázsok kalákában készültek, ezáltal az alkotó a hagyományos munkamorált is igyekezett megfogni, de munkamódszerében is a hagyomány felelevenítésére törekedett, amennyiben visszatért a néprajz fontos eleméhez, a modulokból való építkezéshez – hangsúlyozta. Jánosi Ágnes Anikó kiállítása cselekménymunka, a leendő látványt megelőlegezve Ütő Gusztáv csupán arra hívta fel a figyelmet, színvilága nem szándékosan kék-arany, hanem a női intuíció terelte ebbe az irányba. A sajátos „divatbemutató” „manökenjei” kék és inkább neonzöld, mint arany viseletükben a háttérben a születés kínját, Péter Eszter installációit körbejárva a folyamatos mozgásban, átalakulásban levő világot jelenítették meg.
