Fojtogató hőség, ökölnyi jéggel pusztító eső, emberi áldozatok, feltépett tetejű falvak, törött villanyoszlopok, elsodort autók, elázott tömbházak, szétesett életek, méteres hordalék, tönkrement termés, kimosott utak, megingott hidak, Románia leszereplése az európai focibajnokságon, bombariadó Brüsszelben, a brit népszavazás és a migráció aggasztó esélyei, az Európai Unió helyzete, a román királyi ház helyezkedése, a német államfő Nagyszebenben, borús gazdasági kilátások, kései segélyek, pártalkuk az önkormányzatok vezetéséért, szövetségek és stratégiák a hatalom megszerzéséért, parlamenti nem az igazságszolgáltatásnak, különnyugdíj a választottaknak, a kormány rekcumozása, tanévzárás, rosszul indult érettségi, feketeturizmus – tegnap, a nyári napfordulón, az év leghosszabb napján ezek a hírek sorjáztak egymás után. Csak úgy kapkodjuk a fejünket a szennyes áradatban, nem is tudjuk, mire figyeljünk.
Túl sok ez egyszerre, hiszen közben dolgozni, teljesíteni kell a nyaraló kolléga helyett is, odafigyelni a napi teendőkre, kenyeret venni, adót és számlát fizetni, háztartást vezetni, tábort keresni a gyermekeknek, segíteni az idős szülőnek, szabadságot tervezni – meszelni vagy utazni, errefelé többnyire ez a kérdés –, távoli unokahúgok, -öccsök lakodalmára menni, és valamikor lazítani is jó lenne, kikapcsolni a villogó képernyőket és a folyamatosan zúgó gondolatokat, kirándulni, olvasni, vagy egyszerűen csak örülni egy nyugodtan elfogyasztott kávénak, egy szép gólnak, családi fagyizásnak, a nyárnak...
A történelmet az emberek csinálják, de nem tudják, mit csinálnak – idézi Karl Marx német filozófust a 22 nevű folyóirat tegnapi vezércikkében Andrei Cornea. A neves politikai elemző a holnapi brit népszavazás kapcsán kifejti: még nem tudjuk, mi lesz az eredmény, és milyen következményekkel jár majd az egyik vagy a másik irányba mutató döntés, de azt már igen, hogy ki mit fog ünnepelni vagy siratni, illetve bőszen hangoztatni, hogy mindezt előre tudta és megmondta. Végül ki fog derülni, hogy mindannyiunknak mindig igazunk volt – írja, és bár ez némiképp bosszantó és nevetséges is, valamennyire megnyugtató, hogy a világpolitika torlódó eseményei és a természeti csapások között az esendő emberi tényező is számít. Gyakran tűnik reménytelennek, hogy befolyásolni tudjuk a közélet alakulását, de néha azt is vegyük észre, hogy amikor a munkánkra és a családunkra összpontosítunk, akkor társadalmat építünk és történelmet írunk. Így elérhetjük, hogy valóban nekünk legyen igazunk.