Túl sok ez egyszerre, hiszen közben dolgozni, teljesíteni kell a nyaraló kolléga helyett is, odafigyelni a napi teendőkre, kenyeret venni, adót és számlát fizetni, háztartást vezetni, tábort keresni a gyermekeknek, segíteni az idős szülőnek, szabadságot tervezni – meszelni vagy utazni, errefelé többnyire ez a kérdés –, távoli unokahúgok, -öccsök lakodalmára menni, és valamikor lazítani is jó lenne, kikapcsolni a villogó képernyőket és a folyamatosan zúgó gondolatokat, kirándulni, olvasni, vagy egyszerűen csak örülni egy nyugodtan elfogyasztott kávénak, egy szép gólnak, családi fagyizásnak, a nyárnak...
A történelmet az emberek csinálják, de nem tudják, mit csinálnak – idézi Karl Marx német filozófust a 22 nevű folyóirat tegnapi vezércikkében Andrei Cornea. A neves politikai elemző a holnapi brit népszavazás kapcsán kifejti: még nem tudjuk, mi lesz az eredmény, és milyen következményekkel jár majd az egyik vagy a másik irányba mutató döntés, de azt már igen, hogy ki mit fog ünnepelni vagy siratni, illetve bőszen hangoztatni, hogy mindezt előre tudta és megmondta. Végül ki fog derülni, hogy mind­annyiunknak mindig igazunk volt – írja, és bár ez némiképp bosszantó és nevetséges is, valamennyire megnyugtató, hogy a világpolitika torlódó eseményei és a természeti csapások között az esendő emberi tényező is számít. Gyakran tűnik reménytelennek, hogy befolyásolni tudjuk a közélet alakulását, de néha azt is vegyük észre, hogy amikor a munkánkra és a családunkra összpontosítunk, akkor társadalmat építünk és történelmet írunk. Így elérhetjük, hogy valóban nekünk legyen igazunk.