Isten lelkét köszöntjük, aki a teremtés hajnalán ott lebegett a vizek felett, aki a századok során szólt a próféták által, aki beárnyékolta Máriát, és ő a Megváltó anyjává lett, aki a Jordánban leszállt a vízből feljövő Jézusra, aki az első pünkösdkor kiáradt az apostolokra, és szívükben égve, igehirdetésükben elkísérte őket hithirdető útjukra. Azt a Lelket, aki a pünkösdi élmény hatására létrejött Egyházat éltette, vezette és kormányozta az évszázadok folyamán, és ma is kormányozza és vezeti biztos léptekkel Isten országa felé.

A pünkösd a húsvét beteljesülése, hisz a Lélek erejétől átitatva, az addig gyáva és bezárkózott apostolok megvallják az összegyűlt tömeg előtt, hogy Jézus él, meghalt, de Isten föltámasztotta a halálból.

Az üdvösség történetében ezzel egy új idő kezdődik. A Lélek kiáradása nem egy befejezés, nem egy csúcs, hanem kezdet, egy indulási pont, egy új apokaliptikus idő kezdete. A Szentléleknek ez az ideje tehát nem csupán az egyetlen jeruzsálemi pünkösd, hanem a vele megkezdődött új korszak, egészen a történelem végéig. Ez az új korszak az EGYHÁZ korszaka, ugyanis a keresztény egyházakban a pünkösd folytatódik Urunk második eljöveteléig.

,,Bizonyos értelemben a pünkösd kegyelme mindig jelen van az Egyházban" — mondja II. János Pál pápa. Az Egyház maga a permanens pünkösd, az állandó közvetítés a Dicsőség Ura és a zarándok földi ember között a Szentlélekben.

Ezáltal mondhatjuk, hogy az első pünkösddel egy karizmatikus, Isten ingyenes ajándékaival teljes idő kezdődött, hisz mindannyian megkaptuk és folytonosan kapjuk a Lelket. Ahogyan már Joel próféta is megjövendölte: ,,Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak. Sőt, még a szolgákra és szolgálókra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban." (Joel 3,1—2) És ahogyan Szent Pál is írja a korintusiaknak: ,,Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek?" (1Kor. 3,16)

Amikor megkereszteltek, Isten Lelkének birtokosa lettem. Részesültem az erősség Lelkében, amelynek birtokában égnem, Isten és a közösség ügyéért buzgólkodnom kell. És mennyire szükségünk van ezekben az időkben arra, hogy nyitottak legyünk Isten lelkének sugallatára, mikor múltunk tapasztalatát megélve, értékelve, a jelenben felelősen döntenünk kell jövőnkről. Az őskeresztény közösség nyitott volt arra, hogy megújítsa életét azáltal, hogy befogadta a Lelket, aki lángnyelvek alakjában szállt le az apostolokkal egységben imádkozó tanítványokra.

Istenben élünk, mozgunk és vagyunk, a Lélek által. Isten Lelke bennünk lángol, és a Lángoló Isten nélkül a mély és sötét éjszakába zuhannánk. Engedjük szabadjára a Lelket a mi életünkben, és engedjük meggyújtatni magunkat, és égni, elégni Isten oltárán.

Ezért kérjük a Lelket: ,,Jöjj el, Szentlélek Isten, töltsd el híveid szívét, és szereteted tüzét gyullaszd föl bennünk."