Még akkor is vagy épp azért, mivel a pünkösdi szokások lassan már eltűnnek, csak itt-ott lehet még néhány szokásról hallani az öregektől. Az ő emlékezetük a századforduló és a XX. század eleji szokásokat őrizte meg. Így emlékeznek vissza a lovagkori hagyományokból eredő pünkösdi király és királyné választására, az aznapi lóversenyekre, szamárfuttatásokra.

*

A pünkösd — a karácsony és húsvét után — az egyházi év harmadik legnagyobb ünnepe. A húsvét utáni hetedik vasárnapra, tehát az ötvenedik napra eső ünnep. Neve is innen származik, a görög pentekostész, azaz ötvenedik szóból. Az egyházi liturgiában is, az emberek lelkében is valami nagy örömnek a napja: a tavaszvárásnak, a jó idő megérkezésének, a virágfakadásnak az ünnepe. Hogyan is festi szép szavakkal Balassi Bálint a Borivóknak való című versében a pünkösd közeledtének gyönyörű érzetét?

,,Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje,

Mindent egészséggel látogató ege,

Hosszú úton járóknak könnyebbítő szele!"

A hadakozó költő a tavaszt ünnepli, amelynek eljövetelét évezredek óta megünnepelték az emberek. S ez azt is jelzi, hogy régebbi, mint a kereszténység. Hisz amikor a római birodalom romjain Európa kereszténnyé lett, az egyház az ősi hagyományokat igyekezett keresztény tartalommal megtölteni. Így kapcsolódott a tavaszünnep — igen, ez a ,,primavera" — szokásköre a pünkösd ünnepéhez, amelyet a Szentlélek eljövetelének szentelt az egyház. Ezért is mondhatjuk májusról, vagyis pünkösd haváról, hogy az év legszebb hónapja. A természet kibontakozásának, a termékenységnek a hónapja, a virágnyílás, a rózsanyílás fő ideje. Nevében a Maja, a termékenység hindu istennőjének neve lappang. A rómaiak Floraliájának — Flórának, a virágok istennőjének és Majának, a föld termékenysége istennőjének szentelt ünnepnek — a nyomait fedezhetjük fel a májusi ünnepekben. Időszámításunk II. évszázadában pedig Vénusznak, a szerelem istennőjének és a görög-római Dionüszosznak ˜ Bacchusnak, a szőlő, a bor és a mámor istenének ünnepévé, vagyis a szerelem, a májusi menyasszonyok, a májusi lakodalmak hónapjává vált. Tehát pünkösd — miként a karácsony is, amelynek szintén volt római kori megfelelője — a hatnapos Floralia ünnepre vezethető vissza.

Fontos ikonográfiai adatnak tekintjük Pieter Brueghelnek az 1559/60-ban készült híres festményét, a Bécsben látható Gyermekjátékokat. Ennek egyik jelenete már ábrázolja a leányok pünkösdölését. Ezért is feltételezzük, hogy nyugatról elterjedt szokás átvételéről beszélhetünk ebben az esetben. Hisz ebből a korból vannak az első adataink, s ezek valószínűsítik azt a feltételezést, hogy már a kora középkorban élt itt is két jellegzetes szokás: a pünkösdi király választása és a pünkösdikirályné-járás. Mindkettő csak aznapra vonatkozott, vagyis egynapos szokás, ,,uralkodás" volt. Arany János Toldi szerelmében I. (Nagy) Lajos király korában már mint régi szokást említi mindkettőt.

Történeti adataink azonban jóval későbbiek, és csak az elsőre vonatkoznak. Kállay János 1528-ban kelt, Báthory Andráshoz írt levelében I. Ferdinándot ,,rex pynkesthyensis"-nek, azaz pünkösdi királynak nevezi. Ezt őrizte meg az a szólásmondás is, melyet a dicsőséget érdemtelenül, de rövid ideig birtokló (bitorló!) személyről mondunk: múló — vagy rövid ideig tartó —, mint a pünkösdi királyság! (Történelmi tény, humoros is egyben, hogy amikor Ferenc Józsefet a kiegyezés, 1867 után pünkösd vasárnapján királlyá akarták koronázni, valakinek még idejében eszébe jutott a pünkösdi királyság egynapos dicsősége. A kedvezőtlen előjel elkerülése végett előrehozták a koronázási ceremóniát pünkösd szombatjára.)

A hagyomány, a szokás első feljegyzése Gelei Katona Istvántól származik (1647), aki ezekről a ,,farsangos pünkösdi királyokról" elmondja, hogy ,,királyi ruhába öltöztettetvén, egy falkáig magokat királyok gyanánt viselik, valamely királynak históriáját és magaviseletét tüntetik, tettetik, sőt, a nézőktől is mind annak ábrázoltatnak lennie, de ez csak addig tart, míg a komédia elvégződik, mely meglévén, mindjárt levonnák a királyi ékességet rólok és a magok viselt ruhájokra szorulnak". (…)

Jókai Mór a Vasárnapi Újság 1856-os évfolyamában egy dunántúli szokásról számol be, és az alapján írja meg az Egy magyar nábob című regényének egy fejezetét, amely a lóversenyben győztes pünkösdi király választásáról szól, már kissé módosítva a szokásformát.

Arról is tudunk, hogy a király mellett pünkösdi királynét is választottak. ,,Szokás ugyanis az Alföldön — írja 1851-ben Erdélyi János — pünkösd első napján egy szép kis gyermeket, néhutt csak leányt, csinosra felöltöztetni, versekre betanítani, mikor aztán megy házrul házra, hirdeti az ünnepet, ajándékot kap."

Van egy becses adatunk a Csallóközből, amely 1851-ből származik. Ez arról tudósít, hogy a legények maguk közül s a leányok is maguk közül pünkösdi királyt és királynét választanak. Századunkra már csak a leányszokás maradt fenn. Régente hajadon, eladósorban lévő lányok jártak pünkösdölni, ám ez is átalakult, és számos szokáshoz hasonlóan itt is a kisgyermekek vették át a pünkösdikirályné-hordozó szerepét, jogát. ,,Körülbelül húsz-huszonöt éve még nemcsak szóban, emléktöredékekben bukkantunk a kislányok királynéjárására, hanem élő valóságban is lehetett gyűjteni az általában katolikus vidékeken." (…)

Móser Zoltán