Mert Bedő Albert egykori főerdőmester, földművelésügyi államtitkár, a budapesti unitárius egyházközség gondnoka, törvényszerkesztő szakpolitikus, a magyar erdészeti szaknyelv egyik megteremtője megérdemli ezt a figyelmet. A ma kezdődő rendezvény súlyát jelzi, hogy azon részt vesz és beszédet mond Áder János köztársasági elnök, illetve Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes.
A magyar erdészek Székelyföldre tekintenek tehát, természetesen úgy, hogy közben a nagy egészt, a Kárpát-medence erdeit is szemlélik. Pontosabban, azt a földtani és geográfiai értelemben vett egységes hegykoszorút vizsgálják, melyet ugyan határok darabolnak, de erdészeti, s részben fakitermelési gondjai közösek. Miként közös az a jövőt illető, határozott közösségi igény is, hogy mindennél fontosabb erdeinket megőrizni. Az erdő értéke nem egyszerűsíthető csupán egy számszerű adatra, azt nem lehet gyorsan elkölthető milliókkal vagy milliárdokkal becsülni, erdeink igazi értéke az, hogy civilizált jövőnk zálogát jelentik. Ha – természetesen egy tisztességes erdőgazdálkodási folyamat mellett – lesz erdő a Kárpátok s a Székelyföld hegyein, lesz jövő, lesz magyar jövő. Ha csak a tarvágás idétlen foltjai maradnak, közép- és hosszú távon nem lesz székelyföldi magyar jövő, hiszen a székelyföldi közösség egyik jelentős vagyona az erdő, közbirtokosságok formájában.
A kulcsszó a tisztességes és szakszerű erdőgazdálkodás, illetve erdőkitermelés. Közismert, szinte legendás immár az erdő pusztulását eredményező, lassan három évtizedes ostromállapot. A rendszerváltást követően mind a székelyföldi, mind az ország más térségbeli erdei iránt megnőtt, mi több, tovább fokozódik az étvágy, s kérdés, hogy arányos-e a favágás mértéke az ültetéssel? A mai haszon vagy a jövő lélegző erdeje jelenti az elsőbbséget? Pótolják-e a kivágott fát, vagy csak a kopár foltok sokasodnak a bérceken? Éppen ezért meghatározó az elkötelezett erdészek munkája, szava, lelkiismerete, éppen ezért fontos az Országos Erdészeti Egyesület Székelyföldre irányuló figyelme. Benedek Elek az ország erdeinek „fő-fő pásztoraként” emlegette a legendás és még mindig kevéssé ismert Bedő Albertet, így talán indokolt lehet az a közösségi óhaj, hogy mindazok, kik ma Bedő Albert nyomdokain járnak, hozzá hasonlatosan, gondos pásztorokként tekintsenek mind a székelyföldi, mind a Kárpátok hegykoszorúin lévő erdőkre.