A nagyborosnyói tanács májusi ülésén került napirendre a helyi iskolaépület megvásárlásának ügye. A Bartha Károly Általános Iskola nagyobb része a református egyház tulajdonában van, azért lenne fontos önkormányzati tulajdonba kerülése, mert akkor lehetőség nyílna pályázásra, a felújításhoz szükséges finanszírozás elnyerésére. A tanácstagok többsége viszont úgy döntött, nem kötnek vásárt az egyházzal. Határozatuk alátámasztására számos érvet felhoztak (a részletek május 25-én jelentek meg a Háromszékben, Nemet mondtak az iskolavásárlásra cím alatt). Kijelentéseik némileg ellent mondtak egymásnak, így a tulajdonosnál, az egyházközségnél kerestünk újabb adatokat. Németh Zoltán János lelkipásztor szolgált alapos felvilágosítással.
A nagyborosnyói iskola a kiegyezést követő időszakban épült. Az épület és a hozzá tartozó telek tulajdonosa a református egyházközség. A hetvenes években az önkormányzat egy új részt toldott az iskolához, 2006-ban pedig az egyházközség beleegyezésével egy mellékhelyiséget. Az utólag felépített részek azonban nem szerepelnek a telekkönyvben, a tulajdonjogot illetően soha semmilyen módosítás nem történt. Tulajdonosként mindig az egyházközséget tüntették fel, de 2004-ben ez a gyakorlatban is megvalósult, a visszaszolgáltatási bizottság egy határozattal visszaadta az ingatlant az egyháznak azzal a kikötéssel, hogy öt évig engedélyeznie kell az ott levő intézmény zavartalan működését. Az épületben állami iskola működik, az egyházközségnek nem áll szándékában felekezeti oktatást beindítani, ezt az alacsony gyermeklétszám amúgy sem tenné lehetővé. A visszaszolgáltatási döntést nem fellebbezte meg senki, a bér értékét a 2006/1886-os kormányrendelet szabályozta. A 360 négyzetméter alapterületű épületrész, valamint a hozzá tartozó, 1505 négyzetméteres telek használatáért az önkormányzatnak évi 48 600 lej bért kellett volna fizetnie. A 2007-ben megkötött bérleti szerződés szerint az önkormányzat vállalta, hogy évi 20 ezer lej bért fizet, a különbözet fejében pedig elvégzi az esetleges javításokat. Ám a bér kifizetése egy idő után elmaradt, és az egyház adósságátütemezésére tett javaslatára sem érkezett válasz, így kénytelenek voltak peres úton rendezni a kérdést. A keresetüket a bíróság jogosnak ítélte, az önkormányzat a döntés ellen nem fellebbezett. 2010 márciusában a helyi tanács, miután rendezte addigi tartozásait, megtagadta a további fizetést, arra hivatkozva, hogy a harmincas években már megvásárolták az iskolát. Az adásvételt igazoló szerződést azonban akkor nem mutatták be. Ezek után az egyház arra a következtetésre jutott, hogy a további pereskedés semmiképpen nem szolgálná a békességet, és feszültséget keltene a közösségben. Ezért elálltak a további bér követelésétől, felajánlották az önkormányzatnak, hogy ingyen használja az épületet. Kérésük az volt, hogy a bér értékét fordítsák az épület karbantartására. Ajánlatukat nem fogadták el. Időközben az önkormányzat által épített szárny tetőszerkezete annyira megrongálódott, hogy az illetékes hatóságok lezárták, és megtiltották használatát. Jelenleg sem folyik oktatás ezekben a termekben, csak idő kérdése, hogy mikor szakad be a tető.
Ez év elején a községi tanács felhatalmazta a polgármestert, hogy tárgyaljon az egyházközséggel az ingatlan megvásárlásáról. Arra hivatkoztak, hogy addig nem tudnak pályázni, nagyobb értékű felújítást végezni, amíg az épület nincs az önkormányzat tulajdonában. Felértékeltették az ingatlant, az egyház által épített rész és a hozzá tartozó telek értékét 310 000 lejre becsülte a szakértő. Az egyházközség elfogadta az ajánlatot. A presbitérium, az egyházközségi közgyűlés és a felsőbb egyházi szervek jóváhagyták az ingatlan eladását. Az eladás híre azonban a gyülekezetben feszültséget okozott. A befolyt összegből 80 hektár erdőt szerettek volna vásárolni. A református egyház álláspontja, hogy az ősök által megteremtett egyházi vagyont nem lehet felélni, egy ingatlan eladása esetén annak értékét egy másik ingatlan (föld, erdő, épület) megvásárlására kell fordítani. Nyilván, hogy az önkormányzat által felajánlott összeg nem lett volna erre elég, ezért a saját alapjukból kívánták ezt kiegészíteni. Az erdő megvásárlásáról elkezdték a tárgyalásokat a tulajdonossal.
Miután minden készen állt, a községi tanács úgy döntött, mégsem hagyja jóvá az iskola épületének megvásárlását. Megint arra hivatkoztak, hogy a harmincas években már megvásárolta azt az önkormányzat. Elő is került egy adásvételi szerződés, amelyben az áll, hogy 1930-ban az ingatlant 600 000 lejért vásárolták meg. A vételárat részletekben, 12 év alatt kellett volna kifizetni. A szerződésnek egyetlen szépséghibája van. Nincs rajta pecsét, és nem írta alá senki. Ezek után értelemszerűen az erdő megvásárlására sem kerülhet sor, pedig egy elöregedő közösség számára nagy segítség lett volna. Jövőt építeni, a fiatalokat itthon tartani szöveggel, ígéretekkel nem lehet. Az igazgató úr által említett 90 ezer eurós pályázat lebonyolítása is kérdéses ezek után – ismertette a történetet Németh Zoltán lelkipásztor.
A végén hozzáfűzte: „Úgy érzem, a nagyborosnyói közösség kétszeresen is vesztes ebben az ügyben. Önző egyéni érdekek áldozatává lett. Nem először. Az iskola épületének további sorsa az önkormányzat kezében van. Az ügyet a magunk részéről lezártnak tekintjük.”
