Itt van a nyár, itt van újra (Petőfi nem haragszik meg, ha évszakhoz igazítjuk őszi versét), szép mint mindig… – és egyre forróbb, alakíthatjuk a rossz irányba változó éghajlati körülményekhez. Ha pedig forróság, kánikula, akkor csakis hűs vizekre gondolhat az ember. Hol lehet strandolni, csobbanni? – ez most a kérdés, és nem csak városon, ma már falun is, hiszen az igények hasonlóak.
Az utóbbi években jelentős infrastrukturális beruházások szemtanúi lehettünk községeinkben. Vizet vezettek, szennyvízcsatornát építettek, utakat tettek rendbe. Akinek van pénze, él a szolgáltatások lehetőségével, akinek bírja a pénztárcája, benzint vesz az autójába, de valószínűleg senkinek nem lenne gond falun sem, hogy öt lejt fizessen egy civilizált strandra való belépésért, úszómedence használatáért. Számos sportcsarnokot, sportpályát építettek vidéken, de senki nem gondolt arra, hogy a tervekbe kisebb medencét is belefoglaljanak. Nem kell olimpiai méretű, sem fedett. Egyszerű medence, ahol néhány tempót lehet úszni, esetleg fejest ugrani a tisztán tartott, nap melegével langyosított vízbe.
Régebb a patakokban hűsöltek. Ott kelt, ott feküdt a gyermeksereg, a szülők nem izgultak, tudták, jó helyen vannak. De akkor a vízen nem úsztak pillepalackok, a patakparton nem a zsákba gyűjtött egyhasználatú pelenkákat és háztartási szemetet szagolgatták a kóbor kutyák (igaz, akkor zsákos szemét sem volt a parton, kóbor kutyák sem lézengtek szanaszét), más volt minden. Még az emberek is.
Az emlékeknél maradva, fürdés után, este következett a mozi. Zágonban Csorogán Pista bá’ volt a mozigépész. Kedden, csütörtökön és hétvégi napokon az ócska lemezjátszó hangszóróját kitette a gépház ablakába, s kezdődött az Engem csak a majom érdekel. Recsegett, ropogott, pattogott a lemeztű, de mindenki tudta – gyerekek, suhancok, felnőttek is –, fél óra múlva kezdődik a vetítés. Ott ismertük meg Piedonét, Winetout, a Fiatalon és szabadon érzésbe is belekóstolhattunk.
A pataki fürdőzésnek és mozizásnak volt egy sajátos hangulata. Volt kivel és amiről beszélgetni, viccelődni, virtuskodni. Közösségi élmény volt mindkettő.
A régi Rómában kenyér és cirkusz kellett a népnek, mert akkor csend volt. Ma megkeressük kenyerünket, az (ingyen)cirkuszt megkapjuk a közéleti szereplőktől, tévéből, internetről. Mi kellene több? Ha valaki kérdezné: strand és mozi. Hogy kikapcsolódhassunk, szórakozhassunk kényeztethessük testünket, lelkünket, legyen ilyenfajta közösségi életünk – falun is.
