Kálvária
Vén hársfasor állja a templomot körbe,
lombjai árnya mint sötétzöld sátor —
Hej, igazi magyarok ezek a hársfák,
hős, leveles tábor ez — egyenes bátor.
Ha távolabb csendesen mélázva állunk,
megüti fülünket orgonás ének,
és úgy látjuk végig a magyar hársfákat,
mintha lassan a dombra mennének.
Mennének szomorú, egyenes sorban
mint tört népek nagyja, ki megváltást vállal
és mutatnák magukat széles e földön
és mennének szállni a néma halállal.
Mi távolról mélázunk Nagypéntek álmán,
s hogy szebb lenne lelkünk, ha Húsvétra vár.
Még kétezer év előtt keresztfák mentek,
most magyar fák mennek a Kálváriára.
(1925)
